"Tisztelt MKKSZ!
A https://www.mkksz.org.hu/.../1271-ti-is-ilyen-jonak... internetoldalon írt felhívásukra reagálok.
Nem igaz a KTM cáfolata, hogy a kormánytisztviselők 50 % mértékű illetményemelésben résültek volna az elmúlt években. Központi hivatalban dolgozom, ahol szintén nem volt ilyen mértékű illetményemelés. 2022-ben egyeseknek volt csupán kb. szűk 10 %, 2023-ban még annyi sem, átlag 9 %, de az sem mindenkinek; jómagam 6 %-ot kaptam. Az is elgondolkodtató, hogy a központi hivatalokban nem, vagy csak minimálisan keresnek többet, mint a járási-, vagy kormányhivatalokban, pedig a központi hivatalok látják el a járási-, és a kormányhivatalok szakmai irányítását (vagy legalábbis a szakmai irányító minisztériummal közösen látják el ezt a tevékenységet). Sok esetben informatikai szakrendszereket biztosítanak a kormányhivataloknak, illetve a szakma csúcsát képviselő vezetők, kormánytisztviselők dolgoznak ezekben az országos hatáskörű hivatalokban és tisztában vannak valamennyi kormányhivatal problémáival.
A drasztikus mértékű infláció kompenzálása teljes mértékben elmaradt, jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a 2022-es és a 2023-as infláció mértékével egyező béremelés esetén lennénk a nullán reálértéken. Ha e felett történne illetményemelés, akkor beszélhetnénk tényleges növekedésről.
Nem beszélve arról, hogy a kormányhivatalokban a 2022/2023 telén hidegben kellett dolgozniuk a munkatársaknak az eszetlen fűtéskorlátozás miatt. Felháborító volt ezután tavaly nyáron az a kormányzati "örömködés", hogy a kormányhivatalok mennyi energiát spóroltak meg az energetikai felújításoknak köszönhetően az előző télen.
Igen, valóban volt az engem foglalkoztató központi hivatalnál is kéztörlő és WC papír felhasználásra vonatkozó korlátozó intézkedés, ami egy világjárvány árnyékában szintén értelmezhetetlen.
A jogállási törvényünk (Kit.) egyáltalán nem foglalkozik a szenioritással. Véleményem szerint az életkor előrehaladásából adódó munkatapasztalat kompenzálandó érték, ha nem is úgy, mint a korábbi jogállási törvényekben (azokban kizárólagos volt). Tehát valamilyen szinten - pl.: szeniori pótlék - az adott hivatalban eltöltött időt díjazni kellene.
Nagyon örülök, hogy a nyugdíjasok megkapják évente a 13. havi nyugdíjat, de a mi 13. havi illetményünket is elvették, miért nem kapjuk vissza? (Pl. olyan garanciális szabállyal, hogy azt a november havi illetménnyel együtt - december elején - ki kell fizetni.)
A korábban jellemző - mivel soha sem volt a versenyszférához mérhető a fizetésünk - jutalmazás is teljesen elmaradt, egy keresztény értékrendet "harsogó" kormányzat az államot működtető kormánytisztviselőket annyira sem méltatja, hogy karácsonyra anyagi megbecsüléssel is kifejezze háláját - ez is felháborító!
A SZÉP kártya juttatás is teljesen elértéktelenett. 10 éve ugyanakkora az összeg (br. 200.000,- Ft). Miért nem lehet legalább ezzel kompenzálni?
Hirtelen ennyi jutott az eszembe, remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel:"
________________________________
"Tisztelt Boros Péterné Elnök Asszony!
Tisztelettel szeretném felhívni a figyelmét Magyarország Kormányának és a Közigazgazgatási és Területfejlezstési Minisztériumnak a kormánytisztviselők méltatlanul alacsony bérezésére és az ebből fakadó súlyos megélhetési problémákra. Az osztályunkon dolgozók átlagosan havi bruttó 420 000 forint körüli fizetésért végzik munkájukat, miközben a Központi Statisztikai Hivatal 2024. júniusi adatai szerint a nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset 642 000 forint volt. Ez az aránytalanság különösen elkeserítő annak fényében, hogy sok kollégánk egy vagy több diplomával is rendelkezik, és mégis olyan alacsony fizetésért dolgozik, ami messze elmarad a nemzetgazdasági diplomás átlagbértől, amely a kormány előrejelzései szerint 2025-ben bruttó 1 025 000 forint lesz.
A jelenlegi helyzetben a kormánytisztviselők napi megélhetési gondokkal küszködnek. Ilyen bérezés mellett nem csupán „luxusdolgokról” kell lemondaniuk, mint például nyaralás, színház, mozi, étterem, egy normális autó megvásárlása, megtakarítás vagy a gyermekek jövőjének anyagi megalapozása, hanem sokan alapvető megélhetési kihívásokkal szembesülnek nap mint nap. Mindeközben a közigazgatási elit, valamint az országgyűlési képviselők, miniszterek és államtitkárok jelentős mértékű béremelésekben részesülnek, amelyek bőségesen elegendőek a megélhetéshez. Ez a kettős mérce jól mutatja, hogy a tényleges munkát végző, az ügyfelekkel napi szinten találkozó kormánytisztviselők megélhetése cseppet sem számít, miközben az irányítók kiemelt javadalmazásban részesülnek.
Ráadásul, bár a kormánytisztviselőknek van saját „minisztériumuk” a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium formájában, amelyet Dr. Navracsics Tibor miniszter úr vezet, a valóságban a kormányzat cseppet sem törődik sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülésünkkel. Ilyen körülmények között szinte sértő, hogy kormánytisztviselőknek neveznek bennünket, miközben semmiféle megbecsülést nem kapunk, anyagi helyzetünk pedig katasztrofális.
Meggyőződésem, hogy teljesen új alapokra kell helyezni a területi közigazgatásban dolgozók bérezését. Ehhez szükséges lenne a 2018. évi CXXV. törvény módosítása, amely magasabb alsó sávhatárokat állapít meg, különösen a diplomások esetében, a nemzetgazdasági diplomás átlagbérhez közelítve. Mivel a kormány is „közszolgálatként” tekint erre a munkára, infláció feletti átlagbérnövekedést kellene biztosítani évente, valamint erkölcsi megbecsülést kell nyújtani, hogy mi is ténylegesen közszolgálatként tekintsünk erre a munkára, és ne gyomorgörccsel menjünk be a munkahelyünkre. Legyünk büszkék arra, hogy közszolgák vagyunk, ne pedig szégyenkezzünk.
A bérezés mellett egyéb ösztönző eszközök bevezetése is elengedhetetlen lenne a szakma becsületének visszaállítása érdekében, mint például az elvett szabadságok visszaadása, a béren kívüli juttatási rendszer kibővítése, a túlórák kifizetése, mint egy törvényesen működő munkáltatónál, valamint a valós költségeket lefedő utazási támogatás biztosítása. Emellett fontos lenne az egészségmegőrzés, nyugdíjbiztosítás, rekreáció támogatása, valamint különböző dolgozói kedvezmények biztosítása.
Bízom benne, hogy a fent említett problémák és javaslatok figyelembevételével intézkedéseket kezdeményez, és felhívja a döntéshozók figyelmét a területi közigazgatásban dolgozók tarthatatlan helyzetére.
Tisztelettel:
Egy megalázott (köz)szolga a sok közül"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
A kormánytisztviselők helyzetéhez szeretnék hozzászólni, bár már újat mondani nem tudok. De reménykedem, hogy ha minél többen hangoztatjuk az igazságot, talán lesz változás.
Járási hivatalnál dolgozom 10 éve, gyámügyi területen. Felelősség, munkamennyiség nem kevés. Emberek sorsáról kell dönteni, jogszabályokat követve, határidőket tartva. A munka adminisztratív része olyan mértékben növekszik folyamatosan, hogy az érdemi rész lassan háttérbe szorul, a végletekig ki vagyunk használva. Holott évekkel ezelőtt a 'bürokrácia csökkentése' lett volna a cél, de mint láttuk, ez inkább csak a létszám csökkentésében valósult meg.
A bérek miatt nagyon sokan maguktól felálltak. Már aki tud, mert vidéken, kisvárosban korlátozottak a lehetőségek. Ezt ki is használja a kormány, mindig lesz, aki marad a hivataloknál, mert nincs hova menni. (Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy 2 hónap a felmondási idő.)
10 év után (diplomásként, nyelvtudással) a bruttó bérem 390.000,-Ft (nettó 261.000,-), ezért többször kellett a hivatalvezetőnél kilincselnem, és végül, amit ígért, nem is kaptam meg. (A kormányablakba új belépők bére középfokú végzettséggel bruttó 370.000,-Ft. Nem tőlük sajnálom, az is nagyon kevés, csak szomorú, hogy nincsen értékelve a tapasztalat, a tudás és a lojalitás.) Ez az összeg nem elég a megélhetésre, ebből nemhogy megtakarítani, de hó végéig kihúzni sem lehet. Nagyon szomorú, hogy azt kell mondanom a gyermekemnek, hogy 'anyának erre nincsen pénze', és sajnos elég gyakran. Nyaralni sem tudunk évek óta, belföldön sem, nemhogy külföldön, tengerparton. Pedig a 'magyarnak tenger kell, minden évben legalább egyszer', ahogy a miniszterelnökünktől hallottuk. Jó lenne, ha adnának hozzá méltányos béreket.
A 3+1 nap szabadságról sem tudunk semmit, ezek szerint az sem jár mindenkinek.
Felteszem a kérdést: mit fognak még elvenni tőlünk? Nincsenek korrekt bérek, lecsökkentették a szabadságokat, a cafetériát úgy szintén. Ha tovább csökken a létszám, működésképtelen lesz a hivatal.
És közben azt látjuk, hogy a miniszteri, vezetői fizetések elszállnak, reptérre, Vodafone-ra, tűzijátékra van pénz. A DÁP regisztrációra kötelezni akarnak, csak sokunknak nem telik új okostelefonra.
Nincs lehetőség home office-ra, részmunkaidőre, nincs 'gyermekmegőrző'. Ha 20 perccel előbb el kell mennem szülői értekezletre, a 'családbarát' vezető azt kérdezi: "Muszáj ott lenni? Mikor dolgozod le?" A vezetők emberszámba sem vesznek minket, mintha tanítanák nekik.
Spórolni kell a nyomtatópapírral, a fűtéssel, a kéztörlővel, a WC papírral. És spórolnak a fizetésünkkel. Ez szolgálná a megélhetésünket. Minden munkakedvet kiölnek belőlünk, a munkamorál 0. A vezető pedig kerüli a kontaktust velünk, amit ebben a helyzetben, valljuk be, jól is tesz.
A 25% emelés itt már kevés, esetleg , ha visszamenőleg adják, és jövőre újra emelnek, akkor elfogadható.
Az elégedetlenség általános, és sajnos nem látjuk, hogy bármi változás közeledne. Szégyenletes a helyzet. Ellehetetlenítik, hogy kiálljunk magunkért.
Köszönöm, hogy lehetőség van névtelenül elmondani az igazságot!
Egy elkeseredett közszolga"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ,
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A véletlen hozta számomra azt, hogy a közigazgatáshoz kerültem 16 évvel ezelőtt. A munkámat megszerettem, mára a hivatásommá vált. Elkötelezett munkatársak vettek körül, alig volt fluktuáció, csodaszámba ment, ha valaki úgy döntött, hogy elhagyja a pályát. Amíg az önkormányzathoz tartoztunk (okmányiroda), addig a helyi vezetés a bérünket kiegészítette, évenként 2x volt jutalom, volt ruhapénz és 13. havi bér is. A kötelező előmeneteli rendszerben látható volt, hogy pár évente, ha lassan is, de emelkedik a bér az átsorolásokkal. Akkor sem volt átlagon felüli a helyzet, de valamilyen szinten érezhető volt, hogy tartunk valahová, a fizetésünknek nagyobb volt az értéke.
Amióta kormányzati tisztviselő vagyok, a helyzet folyamatosan romlik. Drasztikus mértékben csökkentek a szabadságok, az életpálya kiszámíthatatlanná vált. A jogszabályban látjuk, hogy a besorolás alapján mennyit kereshetünk, de a meghatározott sáv alján kullog a bér, magasabbra csak átsorolással lenne lehetőség, de azt meg nem engedélyezik csak pár évente 1-2 kollégának. És az átsorolással sem jár automatikusan béremelés. A fizetés nem inflációkövető, folyamatosan értéktelenedik!!! Ez a 22-es csapdája lett!
Az én családom már nem számít családnak. 2 felsőoktatásban lévő gyermeket nevelek, tartok el egyedülállóként. Van fogalma a Tisztelt Miniszterelnök Úrnak, hogy 2 egyetemista élete mibe kerül? Az én nettó fizetésem 340 ezer (!!!) forint, ami a legmagasabbnak számít a kollégáim körében. Le lehet osztani, hogy 3 felnőttnek mire jut belőle, ha a rezsiszámlát kifizetem és ételt teszek az asztalra. Képzett diplomás felnőtteket nevelek az országunknak, akik értékes tagjai lesznek a társadalomnak. De az út odáig számomra nagyon keserves. Iskolakezdés az egyetemistáknak is van, volt olyan év, hogy az ékszereim el kellett adnom, hogy plusz pénzhez jussak, amit rájuk tudtam költeni. Megtakarítani ennyi pénzből nem lehet.
Magánegészségügyi szűrővizsgálatokra, fogászatra esélyem sincs, mert nem tudom megfizetni. Ha olyan vizsgálatra lenne szükségem, ami pénzbe kerül, azt ki kell hagynom, az egészségemre nem tudok költeni. Ha valamelyikünk megbetegszik, és gyógyszert kell kiváltani, akkor borul a havi költségvetés, az élelmezés rovására veszem meg a legszükségesebb gyógyszereket. A kisnyugdíjas szüleim segítsége nélkül nem tudnánk megélni. Szégyellem, hogy rájuk szorulok!! Mozi, színház, strand szóba sem jöhet, hónap végére a pénztárcám és a bankszámlám üres. Az éves cafeteria kerettel olyan boltot keresek, ami elfogadja, és élelmet, tisztítószert veszek belőle. A már nem használt dolgainkat eladom, legtöbbször magam is használt ruhát veszek. A boltban a kosaramban több a piros címkés, lejárathoz közeli termék, mint a teljes árú.
Kettő felsőfokú végzettséget igazoló diplomával rendelkezem. Mindent megtettem annak érdekében, hogy a szakmailag felkészült legyek. Munkámat a tőlem telhető legnagyobb alapossággal és lelkiismerettel végzem. Igen, még most is!!! Mert csak így tudok dolgozni. És a kollégáim többsége is. Egymásnak panaszkodunk, felfelé nem lehet, adjuk a tippeket, mi hol akciós, hol lehet spórolni.
Mindig van valami utasítás: jött a digitalizáció, végezz több munkát! Hát végzünk. Spórolj a papírral, fűtéssel, melegvízzel, tollal, borítékkal!!!... megtesszük! Közös érdek, nyilván otthon sem az utcát fűtöm, és eddig is megvettem az irodába azt a pár tollat... megveszem eztán is. 10-12 éve nem volt a számítógép park fejlesztve. Ha egy nyomtató megáll, ügyfelenként 2x20 métert szaladok a nyomtatóhoz, akár 100x is egy nap. Ezt is megtesszük, hogy a gépezet ne álljon meg! Cserébe elvették a szabadságokat, a jogszabályból kitörölték az azonos állashelyen eltöltött idő után járó pluszpénzt, a fizetésünket hagyták elértéktelenedni.
Így az emberi méltóságom veszik el!!!... nem érzem a megbecsülést. Nem érzem, hogy engem, aki része a nagy gépezetnek, sok ezer társammal müködtetjük a rendszert ilyen körülmények között, embernek néznének!!! Megalázó a helyzetem, a helyzetünk. Méltóságon aluli az, ahogy élni kényszerülök. Gyakorlatilag folyamatosan azon küzdök, hogy a fejem a víz felett maradjon! Hónapról hónapra élek. Azt érzem, hogy kihasználnak!!! Mert így is húzom az igát, minek megmutatni, hogy értékes munkaérő vagyok, ha így is nap nap után bejövök és elvégzem a munkámat éhbérért!?
A 25%- os bérrendezéssel el sem érjük azt a szintet, ahol évekkel ezelőtt kellett volna tartanunk, de nyilván valahol el kell kezdeni.
Szeretném, ha az ügyünk, az ország vezetőinek érdektelensége miatt nem sikkadna el!
Egy munkáját szerető rabszolga"
________________________________
"Tisztelt Boros Péterné Elnök Asszony!
Előrebocsátom, nem a pedagógusok "magas" fizetésével van a gond, nem a pedagógusok keresnek sokat! Illetve tudom, hogy más területeken is baj van a keresetekkel!
Mély megdöbbenéssel olvastam a 2024.08.22-i kormányinfón elhangzottakat, a kormány oldalán közzétett információkat. Idézem:
"Gulyás Gergely azt mondta: a kormányülésen az iskolai évkezdet kapcsán áttekintették az oktatás helyzetét. 2025-ben a most rendelkezésre álló adatok szerint a diplomás átlagbér Magyarországon bruttó 1 millió 25 ezer forint lesz, ennek megfelelően a pedagógus átlagbér 820 ezer forintra emelkedik. Hozzátette: nagyon optimista forgatókönyvek szerint már a ciklus végére, 2027 elejére az egymillió forintos bruttó fizetést is meg fogja haladni a tanárok átlagbére."
Fentiek, valamint az elmúlt évek áremelkedéseinek, elszegényedési folyamatának tükrében érthetetlen a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium hozzáállása a területi közigazgatásban dolgozó magasan képzett, nagy szaktudással rendelkező diplomás (jogászok, közgazdászok, informatikusok, szociális munkások, HR-esek stb.) és egyéb szakemberek anyagi megbecsüléséhez, bérezéséhez. Egyelőre még szándékát se látni, hogy rendezni kívánják a béreket, valamint az is nyilvánvalóan nem igaz KTM állítás, mely szerint havi bruttó 510 585 forint a kormányhivatalokban az átlagbér (osztályvezetők és fentebb lévő vezetők, valamint "csókos" emberek keresik csak meg ezt a bért, a többiek jóval alatta). Másrészt ha igaz is volna, hogy a többség megkeresi a havi bruttó 510 585 forintot, az is nagyon kevés a megélhetéshez, boldoguláshoz, gyerekneveléshez. Hogy miket vettek el a szférától azt a dolgozók által augusztusban beküldött levelekből szépen kiderül.
Az is elgondolkodtató, hogy a kormány szerint (a leírtak alapján) léteznek "felsőbbrendű" és "alsóbbrendű" emberek/diplomások... 
diszkrimináció). Kimondja a kormány, hogy mennyi a diplomás átlagbér, de a saját dolgozónak nemhogy a diplomás átlagbér, de a nemzetgazdasági átlagbér közelében sincs a fizetése, melyre pedig a tisztességes minimum megélhetéshez szükség lenne.
diszkrimináció). Kimondja a kormány, hogy mennyi a diplomás átlagbér, de a saját dolgozónak nemhogy a diplomás átlagbér, de a nemzetgazdasági átlagbér közelében sincs a fizetése, melyre pedig a tisztességes minimum megélhetéshez szükség lenne.Mihamarabb szükség van a szféra gyökeres bérrendezésére és a bérek inflációkövetővé tételére. És itt megjegyzem, hogy az Önök szakszervezete által követelt 25 százalékos bérfejlesztése sem lesz már elég, hogy megállítsa a területi közigazgatásban tapasztalható negatív folyamatokat, a munkaerő elvándorlását. Nagyon rövid idő alatt borulni fog a bili, nem lesz olyan szakügyintéző, aki ennyi bérért el fogja végezni tisztességen ezt a munkát (gyakorlatilag minden jelenlegi kollégám aktívan állást keres, beleértve engem is, az első adandó alkalommal itt fogják hagyni ezt a pöcegödröt, aki eddig még nem tette meg). Már most is rengeteg elvégzetlen munka van (elsősorban irattározási, digitalizálási feladatok, de van például 11 éve húzódó, régen elévült visszakövetelési ügy is az osztályunkon) a meg nem becsültség miatt. Az elvégzett munka szakmai színvonala is egyre lentebb lesz az érdektelenség miatt!
Arról nem beszélve, hogy nem tudja eldönteni az ember, hogy a KTM tudatosan köpi szembe a saját dolgozóit, vagy szakmai hozzá nem értésből. Személy szerint nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb. Előbbi esetben szégyelljék magukat, utóbbi esetben le kellene vonni a konzekvenciákat és felállni a miniszteri, államtitkári székekből!
Az az indok, hogy "nincs pénz a bérrendezésre" pedig teljesen elfogadhatatlan (minden másra van, csak nagyon kevés példával: stadionok, repülőtér, Vodafone, kormányzati irodák, Macedón kölcsön, mindenféle támogatás külföldre és nem utolsó sorban a kormányzati vezetők, országgyűlési képviselők jelentős, bőkezű, átlagon felüli fizetésemelései, indokolatlan költségelszámolási lehetőségei...)
Tisztelettel:
Egy XY Vármegyei Rabszolga"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Jelenleg a húszas éveim elején járó friss kormánytisztviselő vagyok egy vármegyei kormányhivatalnál, rögtön az elején beleszerettem a közigazgatásba, elképesztően jó közösségben tudok dolgozni és minden reggel mosolyogva tudok belépni a kapun. Mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy az összeg amit havonta utalnak nekem lassan semmit nem ér. Nem titkolom, adómentesen 340 ezer forintot sem éri el a nettó bérem és ez ha betöltöm a 25 évet még kevesebb lesz. Jelenleg még a szüleimmel élek, így a nagy részét az autóm fenntartási költségén kívül félre tudom tenni, mégis azt látom hogy egy saját ingatlanra a kormányhivatali fizetésből soha nem tudok majd összegyűjteni. Abban reménykedtem, hogy hosszú évtizedek múlva is itt tudok majd dolgozni mivel élvezem minden percét a munkahelyemen töltött időnek, de sajnos ettől még nem lesz olcsóbb a kenyér. Az idősebb kollégákon elképesztően látszik már a kiégés, aki teheti szabályosan menekül a hivatalból. Az elmúlt egy évben a saját szervezeti egységemen belül 4 olyan dolgozó ment el, akiknek a helyére azóta sem vettek fel senkit. További 3 kolléga szintén a távozást tervezi. Ezúton kérdezem a tisztelt minisztériumot, hogy mégis milyen életpályát szán a kormányhivatalokban dolgozó fiataloknak? Talán egy apró lyukra fogja majd 10(!) év múlva futni a fizetésemből úgy, hogy majdnem az egészet félrerakom. Én szerencsés vagyok, mert még a szüleimmel élek, de aki esetleg albérletben él az ebből az összegből félre tudna tenni?
Szeretnék még sokáig a közigazgatásban maradni, ehhez csak annyit kérnék, hogy becsüljenek meg! Nem akarok miniszteri fizetéseket hazavinni, csupán azt szeretném látni, hogy el tudok majd jutni egyről a kettőre.
Üdvözlettel:
Egy fiatal kormánytisztviselő"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Nagyon örülök, hogy legalább névtelen formában lehetőség van arra, hogy kommentáljuk a jelenlegi helyzetet.
A bátrabbak, akik esetleg el mernek menni a vezetőséghez, azok általában vállmegvonást kapnak egy "nem én tehetek róla" kíséretében, vagy ha esetleg közösségi oldalon teszik ezt, megrovást.
5 éve vagyok köztisztviselő. Fizetésem bruttó 360.000 forint, ez jelenleg nincs 240.000 forint nettó, mert nem vagyok jogosult semmi extra támogatásra (családi pótlék vagy adókedvezmény).
Diplomával rendelkezem, méghozzá olyannal, ami a munkakörömhöz passzol, nyelvvizsgám is van, valamint rendelkezem ECDL vizsgával is.
Amióta a Kormányhivatalnál dolgozom, a fizetésem mindig átlagosan 10-30 ezer forinttal volt több, mint az akkori bérminimum.
Tavaly év elején amikor megkérdeztem az osztályvezetőt, még azt sem tudta megmondani, hogy egyáltalán a garantált bérminimum összegét megkapjuk-e, ami valljuk be, azért elég érdekes és nevetséges is egyben.
Az évek során egyre elkeserítőbb a helyzet. Anno, 5 évvel ezelőtt a kezdő fizetésem nem volt 140.000 forint nettó, de abból az infláció és az egyéb gazdaságilag hátráltató tényezők ellenére is jobban kijöttem, mint a jelenlegi összegből.
Jelenleg ott tartok, hogy esélyem sincs jelentős összeget félretenni, albérletet sem tudnék fizetni. Az, hogy esetleg egy ingatlant vásároljak, az olyan mesze van, mint Makó Jeruzsálemtől.
Amikor én már idejöttem, a szabadságokat csökkentették már egy ízben, majd rövidesen még egyszer. Egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy a szabadnapok száma sem megfelelő az életkorhoz képest, hanem jóval kevesebb.
Gyakorlatilag a csodálatos Kit. tv. garanciák tekintetében eléggé lemaradt az Mt-hez képest, ami valljuk be eléggé rombolja a munkavállalás presztízsét is.
Idén év elején, hogy csitítsák a helyzetet, megkaptuk azt, hogy az ebédidőt nem kell ledolgozni, amit egyébként régen nem kellett.
Valamint kaptunk a 2 ünnep közti időszakra 3 munkanap szabadságot, amelynek nyomát még mindig nem látom sehol sem.
Ugyanúgy mint a gyakorlatilag nevetséges születésnapra ajándék 1 szabadnapnak és a 3 munkanap szabadságnak sem láttam még nyomát egy közlönyben sem, bár lehetséges, hogy a figyelmemet elkerülte vagy csak elveszett az éterben.
Sokszor olyan intézkedések vannak, hogy a Munkaügyek sorozatban érzem magam, és várom, hogy valaki megcsípjen és felébredjek, de ez sajnos nem történik meg!
A munkateher a tavalyi év óta csak nőtt. Már mi postázunk, mi iktatunk. A szabadságot sokszor nem vehetjük ki úgy ahogy szeretnénk, mert mindig van, akihez igazodni kell, vagy éppen az osztályvezető úgy látja, hogy elég lesz az 5 nap helyett a 3 is.
Ha esetlegesen csúsztatnál, akkor sokszor azért is görbén néznek, és első kérdés akkor is az, hogy mikor dolgozod le, még akkor is, ha már több órát túlóráztál előtte.
Iszonyatos lelki teher alatt van az egész osztály. Rengeteg a munka, és folyamatosan rakódnak ránk az előre nem látott pluszfeladatok.
A felháborodás most már olyan magas szinten van, hogy ha a véleményemen én magam nem cenzúrázok, a nyomdafestéket már nem tűrné el.
A mottónk már egy ideje az, hogy mindig van lejjebb, és valahol tényleg mindig tudnak újat mutatni.
A SZÉP kártyára érkező összeg is egyre kevesebb, ha jól emlékszem, az utolsó 3 évben nem éri el a 160.000 forint nettót. Ez köszönhető első alkalommal az adó növelésének, majd az összeg csökkentésének is.
Tavaly év végén karácsonyra kiszúrták a szemünket egy ajándékcsomaggal, előtte éven pedig semmit sem kaptunk, szóval még ez is gyakorlatilag fejlődésnek értékelhető.
A munka presztízse, az már gyakorlatilag nem létező fogalom, megbecsülés nincs, és találó, hogy a hivatalos megnevezésünk közszolga, mert úgy is érzem magam.
A környékünkön nem nagyon van más szellemi munkalehetőség és ezt ki is használják. Vagy nem mész el, vagy ha megpróbálod, esetlegesen utánad nyúl a vezetés.
Jelzésértékű volt az a pillanat, amikor aláírtam a szerződést, és az első mondat, amit hozzám intéztek az az volt, hogy ha innét elmegyek, nem fognak visszavenni.
A második mondat pedig az volt, hogy nem ajánlják, hogy a fizetésedet bárkinek is elmondd. Miért is ne mondhatnád el egyébként? Én úgy vélem a tisztánlátás jegyében mindenkinek lehetne a fizetése nyilvános. Vagy azért, mert ciki, hogy mennyi?
Nagy felháborodással fogadtam a Minisztérium válaszát arról, hogy 510.000 forint az átlagfizetés. Én is szeretném elérni ezt az átlagot legalább. Ha azt veszem, hogy a szellemi munkát végzők átlagfizetése jelenleg körülbelül 660.000 forint, még mindig kissé nevetségesnek tartom az 510.000 forintot is tekintve, hogy a mi bértömegünk az államtitkárok és miniszterek millióival átlagolódik le ennyire.
Igenis jogosnak érzem a 25%-os követelést az Önök részéről, és azzal is egyetértek, hogy állítsák vissza a köztisztviselők napját is, mint munkaszüneti napot számunkra is.
Az új belépőkkel is igen magas a bérfeszültség, mert mi már eljutottunk arra a pontra, hogy többért veszik fel őket, mint amennyiért én 5 éve ott dolgozom. Mindezt úgy, hogy sokuknak nincs a közelében a végzettsége az enyémnek.
Félreértés ne essék, én nem tőlük sajnálom. Azért háborgok, mert az enyém hozzájuk képest, magasabb végzettséggel csak ennyi.
Egyébként az is hétpecsétes titok, hogy mennyiért veszik fel őket, mert meg van nekik tiltva, hogy beszéljenek róla, nehogy még nagyobb feszültséget okozzon, mint amilyen most van. Pedig előbb utóbb kiderül, ezt tudhatnák a vezetés részéről is.
A háború miatti fűtéskorlátozásokról ne is beszéljünk, mert inkább nem tépném fel azokat a sebeket, hogy milyen volt az általános lelki és fizikális állapota sok embernek, ami ugye sokszor táppénzzel végződött, vagy azzal, hogy mindenki beteg lett.
Most ennek a fordítottját éljük át, mert 32 fokban ülünk az irodában sokszor, és a hivatali dresscodenak megfelelően nehézkesen lehet ezt a hőmérsékletet eltűrni. A munkalassulást már a fizikai állapotom lemorzsolódásával is elérem egy ilyen nap végére.
A koronavírus miatti kötelező oltást is köszönöm szépen innen is, remek volt utána 2 hétig betegnek lenni és annak tudatában, hogy a határidő után körülbelül 1 hónappal el is törölték a rendelkezést. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a mi hivatalunkban meg is halt egy ember koronavírusban, mert a vezetők kissé gondtalanul álltak hozzá a dolgokhoz, és volt, hogy ők is bejöttek betegen. Volt, hogy 7 ember is kovidos volt a mi részünkön, és persze mi a 100%-os táppénzt nem kaptuk meg, mert nincs olyan táppénz kód. A vagyonnyilatkozat újbóli kitöltésénél konstatáltam, hogy abban a hónapban, amikor beteg voltam és több kollégával együtt elkaptam a vírust, nem volt 25 ezer forint a fizetésem. Hát kérem ebből tessék megvenni a gyógyszert!
Elnézést, ha egy kicsit csapongósra sikerült a levelem, de jó volt ezt kiírni magamból.
Remélhetőleg születik majd olyan döntés a vezetés részéről, ami enyhít ezen a kilátástalan helyzeten.
Köszönöm szépen, ha elolvassák!
Tisztelettel és köszönettel:
Egy lassan teljesen hitevesztett közszolga"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Számos bejegyzést olvastam a napokban, és egyre jobban úgy tűnik, mintha a régi dolgozók az új dolgozókra lennének irigyek, illetve szerintük ők többet keresnek náluk.
A saját szemszögemből, teljesen a valósághoz hűen szeretném a saját helyzetemet bemutatni:
26 éves vagyok, 1 éve helyezkedtem el kormánytisztviselőként, az osztályt nem szeretném megnevezni sem a várost.
25 évesen fejeztem be a tanulmányaimat az egyetemen. Nyelvvizsgával, ECDL vizsgával is rendelkezem. A szüleimtől mindig azt hallottam, hogy: "tanulj fiam mert csak úgy viszed valamire, minimum 500 ezer lesz a fizetésed, jól fogsz élni..." Igen, sajnos ahogy már előttem is írták, a köztudatban még nem ez volt egészen mostanáig, így hogy már kezdenek felszólalni a "rabszolga társaim".
Koromból adódóan már nem vagyok jogosult az adómentességre, mire befejeztem az egyetemet már nem is tudtam igénybe venni. Szóval, mondhatni kicsit zokon vettem a "bezzeg a kis 20-25 évesek többet kapnak" kijelentést.
Az én fizetésem bruttó 410.000 Ft. A saját sávos besorolásom szerint 10.000Ft-tal több, mint a legalja. Az osztály, ahol dolgozom, én kapom a legkevesebbet. Úgyhogy azért is nézek értetlenül. Igaz a többiek sem kapnak sokkal többet. Ellenben egy új dolgozónak is ugyanannyiba kerül a kenyér a boltban, és az új dolgozónak is lehet hitele, melynek törlesztő részlete havi 85.000Ft. Az új dolgozó is lakhat albérletben, aminek ára a csillagos ég is lehet, és az új dolgozónak is ugyanannyiba kerül a rezsi, mint bárki másnak. És szerintem a havi nettó 272.650 Ft, miután mindent kifizettem, másra nem is lenne elég. Egyedül nem is élnék túl...
Sokszor gondolkodom rajta, kár volt ezért tanulnom..
És igen, mondhatják, hogy fiatal vagyok, előttem a rengeteg lehetőség, miért nem lépek?
Mert pont a fiatalságom lévén, családot szeretnék, és a városban ahol élek, más munkalehetőség nincs, ami mellett tudnék egy gyerekkel törődni, hozni-vinni óvodába, iskolába majd, ha odáig jutunk stb. Ezt nem tehetném meg, mivel a munkaidő-beosztás csak itt teszi ezt lehetővé. Szóval a családtervezés és a lehetőségek hiánya miatt maradok.
A tapasztalat hiányáról pedig annyit: Szerencsére nekem nagyon segítőkész az osztályom, ahova kerültem, egyáltalán nem éreztették velem soha ezt, hogy nekem nincs meg a kellő tapasztalatom. DE! Mindenki volt kezdő, mindenki kezdte valahol, és csak úgy lehet tapasztalatot gyűjteni, ha elkezdjük. Nem lehetünk egyszerre fiatalok, de közben rendelkezzünk 10 év tapasztalattal és ne kelljen betanítani sem, mindent a kisujjunkból rázzunk ki.
Nem vagyunk megbecsülve, rengeteg munkánk van, sok esetben óriási felelősséggel a vállunkon, amit nem értékelnek. Ellenben oktatást tartanak arról, hogy egy pohár vizet sem szabad elfogadnunk, mert akkor már korruptak vagyunk.
A bútorzat, rendelkezésünkre álló munkaeszközök illetve azok hiánya stb. itt is hasonló mint az előttem felszólalók leírása alapján.
A bérfeszültség valóban komoly probléma és én is úgy gondolom, hogy igen, akik régóta csinálják, jobban legyenek megfizetve, viszont ne az új dolgozók kárára, mert úgy gondolom mi sem vagyunk jobb helyzetben másoknál. Egységesen kellene mindenki bérét rendezni, ami valósághűen követi az inflációt. És még akár félre is tudjon tenni az ember, mert az én generációm számára a nyugdíj, mint opció valószínűleg már nem is fog létezni... (de ez már egy másik szomorú történet).
Köszönöm ha elolvasták, és kérem ne bántsuk az újakat, senki nem úgy született, hogy mindent tudott!
-egy friss, ropogós "közszolga"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Borzasztóan sajnálom, hogy nem azt a véleményt irhatom le amit szeretnék, mivel már most lincshangulat alakult ki vezető - beosztott között. Nyilván nem kell ecsetelnem hogy kinek a javára. Lesik a közösségi oldalakon, hogy ki kinek a panaszlevelét lájkolja, ne adja Isten még esetleg összefüggéseket keresnek, hátha az ő osztályukról írja le valaki az igazat. Na, ha valaki lebukik, neki annyi. Jön a megszégyenítés, a veszekedés, a kiabálás, a fenyegetés.
Ne zúgolódjunk mondattal, azt hiszem el is dőlt a sorsunk. Itt mi nem vagyunk fontos senkinek, főleg nem a drága kormányunknak.
De most érzem, hogy végre nekem is jár, hogy elmondhassam amit szeretnék, nyilván név nélkül, nyilván félve a lelepleződéstől.
Jelen pillanatban már utálom a munkahelyemet. Nem a munkát, azzal nincs gondom. A munkáltatót, a legfelsőbb vezetést, aki úgy viselkedik mint egy parancsnok.
Minden bizonytalan ebben a helyzetben. Az nem, hogy munkanélküli leszek, mert ha kirúgnak már szegény Pennys dolgozók is elfogytak, már mindenkit felvettek, nem találnak már ide senkit.
Magyarországon jelenleg hatalmas különbség van járás és járás között. Éppen azon múlik egy osztály, egy közösség élete, hogy milyen kiállhatatlan az osztályvezető (sajnos a miénk nagyon félti ezt a semmitérő beosztását), a főispán (sajnos a miénk nagyon is kormánypárti), a főigazgató (sajnos a miénk valószínűleg otthon egy nagy nulla, és a munkavállalókon éli ki az összes dühét). Azt hiszik, hogy bármit megtehetnek.
34 fokos irodában írjuk a határozatokat, fogadunk esetleg ügyfelet, máshol meg törzsidőt állapítanak meg.
Mikor idejöttem dolgozni, azt mondta az akkori hivatalvezető hogy gratulálok, és igen, büszke voltam erre. Most ez nincs így, most nem vagyok büszke, pont ahogy senki nem büszke már rám. Mert úgy teljesitek, ami nem én vagyok. Direkt. Direkt teljesítek már rosszul.
Annyira kevesen vagyunk már az osztályon, hogy gyakorlatilag nincs olyan hét, hogy ne kelljen valaki miatt túlórázni, amit nyilván senki nem fizet ki.
Mondanom sem kell, hogy van közöttünk olyan ember, akinek ez teljesen megfelel, de ha esetleg valamit elérünk ezzel a felháborodással, akkor ők is részesülnek belőle. Nem sajnálom tőlük, pontosabban de. Már sajnálom tőlük. Mert nekik ez is jó, mert nem látnak a saját szemüktől.
Többen is felmondást fontolgatjuk, lehetőleg egyszerre, talán azzal nagyobb gondot tudunk okozni, pontosabban azt szeretnénk elérni hogy ne kelljen még a két havi felmondási időt sem letölteni.
Én már nem szeretek kormánytisztviselő lenni. Eddig visszatartott a gyermekeimről való gondoskodás miatti kényszer, a lakáshitel. De ez már megszűnt. Most végre mehetek. Még megvárom, hogy a közösség ereje mekkora.
Nagyon sokan még hallgatnak, nem mernek írni, hátha beazonosíthatóak vagyunk.
Az összes problémát hála Istennek már mindenki leírta, azokat még egyszer nem írom le, mert kapni fogok.
Mi dolgoznánk, ha hagynák. Mi mennénk nyaralni, ha lenne miből. Mi kedvesek lennénk, ha megérné. Mi teljesítenénk, ha lenne értelme. De NINCS.
A türelmünk viszont egyre kevesebb, ugyan a szerződésbe le van írva egyértelműen, hogy nem sztrájkolhatunk, de azért lehet, megpróbáljuk majd egyszer. Remélem megpróbáljuk. Én vállalva minden kockázatot, benne leszek, legalább rögtön szabadulhatok ebből a velejéig romlott helyről.
Maradok tisztelettel,
Egy utolsó porszem a gépezetben"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Én 8 éve vagyok köztisztviselő, pénzügyi területen, középfokúként több száz millió forintnyi illetmény és egyéb személyi jellegű kifizetésekért felelek nettó 279.300 forintért. Cáfolom, hogy a tűz mellett jól lehet keresni.
A 2023-as béremelésnél az egy évre átlagosan kifizetett utazási költségtérítésemet beleszámolták ezért lényegesen kevesebb százalékban kaptam emelést indokolva, hogy a havi nettó keresetem az utazási költségtérítéssel összevonva így is több mint egy diplomásé. Sőt, meg is fenyegettek, hogy bármikor elvehetik tőlem ezt a fajta juttatást hiába indokolja a lakóhelyem és munkavégzési helyem közötti távolság.
Megbecsülést nem kapok, ha szabadságra merek menni félek mire jövök vissza, helyettesítés nincs.
Talán váltanom kellett volna már az elején, fiatal naivként reménykedtem, hogy ez egy biztos munkahely ahol értékelik a precíz munkámat."
________________________________
"Tisztelt Elnök Asszony!
Diplomás önkormányzati köztisztviselő vagyok egy vidéki településen, szakvizsgával, 37 év munkaviszonnyal, melyből 35 év közszolgálati jogviszony.
A bérem nettó 277.000 Ft (ez ugyebár bruttó 417.000 Ft). Ezzel azt hiszem szinte mindent el is mondtam, de azért még egy két gondolatot megosztanék.
Szóval egy hete, amikor láttam a médiában a KTM nyilatkozatát, akkor rögtön leültem és dühből elkezdtem leírni a tényeket, a köztisztviselő társaim kilátástalan helyzetét, a megaláztatásokat, ahogy a vezetőinkről leperegnek a kéréseink a bérünkre, helyzetünkre vonatkozóan.
Aztán azt gondoltam alszok rá egyet, mert a harag nem jó tanácsadó.
Most egy hétre rá már higgadtabb vagyok, de fájdalom és elkeseredés van bennem, mert látom, hogy nem csak nálunk rossz a helyzet, hanem a teljes közszférában - kivéve a vezetőinket, akiknek a bére nagyságrendekkel magasabb a pórnépétől.
Mint a miniszter urak: előbb milliókkal megemelik a saját bérüket, majd másnap takarékoskodásra szólítanak fel.
Mi, akik azért dolgozunk, hogy a jogszabályok betartásával az ország működni tudjon, az ország polgárait kiszolgáljuk, és a választási eljárások rendben, jogszerűen működjenek, ezért sok-sok éve csak ígéretet kapunk a bérfejlesztésre, semmi kézzelfoghatót - mintha nekünk nem lett volna legalább 25 %-os az infláció.
Amikor meghallottam a statisztikai jelentést - egy percre komolyan megállt szívem. Idézem: "A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 628 600 forint volt. A nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 418 000, a kedvezményeket figyelembe véve 432 600 forintot ért el".
Ezzel szemben a valóság az, hogy a köztisztviselők bére bruttóban sem éri ez az országos nettó átlagbért!!
Így a fiatalok joggal hagyják el a közszférát, mert ebből a bérből nem lehet családot alapítani, gyermeket nevelni. Sajnos most már megélni sem, és a kényszerből itt maradók kénytelenek átvenni az ő munkájukat is.
Már 2-3 ember munkáját végzi egy ember, a bér viszont nem emelkedik.
Télen nagykabátban ülünk a 18 fokban, aztán betegen jártunk dolgozni, mert táppénzre sem tudunk menni. Ugyanis a nettó 277.000 Ft-nak az 50%-a lenne a táppénz (138.500 Ft).
És tűrjük, mert nyugdíj előtt hol tudunk elhelyezkedni?
Én úgy emlékszem miniszterelnök úr egyszer - nem is olyan régen - azt mondta, hogy "az átlag fölött fogyasztók gondoskodjanak róla, hogy keressenek annyit, hogy ki tudják fizetni a rezsit, vagy csökkentsék a fogyasztást".
Hát igen - már nem tudjuk fizetni rezsit, ezért szeretnénk annyit keresni, hogy a minimális fűtést ki tudjuk fizetni, mert ebből a bérből otthon nincs melegünk.
Elkeserítő és kilátástalan a helyzetünk, pedig szerettem a munkámat, mára viszont egy megkeseredett köztisztviselő vagyok.
Köszönöm, hogy kipanaszkodhattam magam.
Üdvözlettel!"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ/Boros Péterné!
Felhívására reagálva, a Kormányhivatal egy egyedi tevékenységet végző területén kialakult helyzetről szeretném tájékoztatni magam és kollégáim nevében.
Teljes mértékben tükrözi a valóságot az MKKSZ által vázolt helyzet!
Saját területünk problémái, látva a megosztott hozzászólásokat, megegyeznek az előttünk szólók problémáival.
Bérünk a bértábla szerinti alsó határon van, ezen kívül csak a bruttó 200 ezer cafeteria.
Ezzel szemben a politikailag elkötelezett vezetőink által idekerült és támogatott új belépők bére jóval meghaladja a már 10,20,30 éve itt dolgozók bérét.
Nemtetszésünknek hangot adva, szembe találtuk magunkat tagadással, hazugsággal, részben beismerve az okozott bér feszültséget. Ezzel egyidejűleg született rólunk egy fekete lista. Érezzük a törődést, retorziót (ami a legpitibb is lehet) amiért ki mertünk állni. A beosztott dolgozónak nem lehet saját véleménye, főleg ha az bíráló. Mennyire van rendben, hogy a vezető leskelődik, hallgatózik, Facebook posztokat figyel és az alapján kezeli a dolgozót. Stílusuk lekezelő, bántó, megalázó. Céljuk a dolgozók elégedetlenségének csillapítása, bármilyen eszközökkel.
Nincs szakmai elvárás az új belépőkkel szemben, nincs szakmai vezetés. A régi, szakmailag tapasztalt dolgozókat nem fizetik és becsülik meg. Borzasztóan frusztráló, hogy egy-egy vitás helyzetben a vezető nem áll az ügyintéző mellett, hanem az elköteleződés miatt az ügyfelet támogatja, megkérdőjelezve szakmai munkánkat, tudásunkat.
A munkakörülmények, finoman szólva is szánalmasak.
Lepukkant irodák, szétesett bútorok, a mellékhelyiségekről ne is beszéljünk. Kéztörlő hiánya, törölközővel helyettesítve. A spórolásnak köszönhetően télen a hideg irodában, kabátban ülve dolgozunk. 2024-ben egy irodaház klíma nélkül, (ahová egyébként az utcáról is bejöhetne bárki hűsölni az utcáról) ahol 32, időnként 35 fok is van az irodákban. A hőségriadó idején a legjobb megoldásnak a törzsidő lerövidítését találták, annyi a probléma, hogy 8:30-14:00 között is 32 fok van az irodában. A szabadban munkát végző kollégákról ne is beszéljünk.
Az eszközeink elavultak, autóink átlag életkora 15-20 év, sokszor nem működő, egyáltalán nem dolgozó és ügyfélbarát rendszerek és még hosszan sorolhatnánk a problémákat.
Dolgozni szeretnénk élhető bérért, megbecsülten, a joggal elvárható normális körülmények között és eszközökkel! Valamint üzenjük, üdvözlőlapért és köszönöm emailért nem adnak semmit a boltban!"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Ha már állítólag mi hazudozunk, néhány száraz tény rólam, majd a munkahelyemről.
22 éve vagyok közszolga, önkormányzatnál kezdtem, majd a járásban folytattam 2013-tól. 2013. Júliustól okmányirodásként/kormányablakosként.
Munka mellett elvégeztem egy államháztartási szakos főiskolai képzést, majd egy közgazdász mesterképzést.
Jelenleg 299250 Ft a nettó bérem. 2023. Januárban kezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen, előtte 6 évig a két gyermekemmel otthon voltam.
A fizetésem ezért az elmúlt 7,5 évben összesen 18%-ot emelkedett, a tavalyi béremelésnél. (Ezt is az osztályvezetőmnek köszönhetem, aki belátta hogy a fizetésem nagyon lemaradt az eltelt évek alatt és ezért kérte/javasolta nekem a 18%-os emelést. ) Ez meg sem közelíti az 50%-ot....
És a munkahelyem:
Ma (és már kb 1,5 hete) 32 fokban dolgoztunk, mert a klíma elromlott. Csatolok fotót a háttérirodában található hőfokazabályzón látható hőmérsékletről. Ott hűvösebb van majdnem két fokkal mint az ügyféltérben, frontban.
A rekreációs idő, azaz napi fél óra, az nálunk egy hétre 2 óra, nem 2,5 óra.
A sport éve alkalmából nekünk nem járt plusz szabadnap. Mi csak szájkaratézhatunk, szigorúan egymás között, mert ha panaszkodni merünk, akkor a "lázadók névsorát" követeli az egyik feljebb valónk.
Köteleztek a Dáp regisztrációra, le kellett jelenteni ki regisztrált, illetve aki nem, az miért nem.
Az ügyfélforgalom olyan szinten megnövekedett, hogy nem ritka mikor 9 órában egy ügyintézőnél 96 fő intézi el az ügyét.
(Azért 9 óra, mert olyan kevesen vagyunk, két műszakban dolgozva, hogy a működőképesség megőrzése érdekében túlórázunk is.)
..ez csak a jéghegy csúcsa.
Szeretem a munkám, de a felmondás küszöbén állok! Negyed ennyi felelősséggel kétszer ennyit is kereshetnék, ha nem lenne az a fránya hivatástudatom!
Tisztelettel: XY"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Ezúton szeretném kifejezni elégedetlenségemet a kormányablak ügyintézők jelenlegi munkakörülményeivel kapcsolatban, amelyről úgy érzem, hogy súlyosan alulértékelt. Az egyik legnagyobb problémát a fizetés jelenti, amely messze elmarad attól, amit egy ilyen megterhelő munkakörben dolgozó kollégák megérdemelnének. Ez különösen fájó, figyelembe véve azokat a cikkeket, amelyekben a munkánk elismerését és megbecsülését hangsúlyozták, azonban a valóságban a fizetésünk ezt nem tükrözi. A mindennapi munkavégzés során számtalan nehézséggel kell szembenéznünk, különösen az ügyfelek részéről tapasztalható agresszív és tiszteletlen magatartás miatt. Sajnos sok esetben az ügyfelek kizárólag a saját igazukat hajtják, semmibe véve minket, kormányablak ügyintézőket. Minden egyes nap olyan helyzetekkel kell szembesülnünk, ahol a hozzánk érkező emberek nem csupán kedvesség nélkül fordulnak felénk, de gyakran üvöltve beszélnek velünk, ami rendkívül megnehezíti a munkavégzést. Továbbá, hogy minden ügyfél el tudja intézni a dolgát, és számukra "jó" legyen, több műszakban kell dolgoznunk, ami még inkább megterheli a munkavégzésünket. Ez jelentős különbség például az önkormányzatokkal szemben, amelyek csak egy műszakban tartanak nyitva, míg nekünk reggeltől estig kell készen állnunk az ügyfelek kiszolgálására. Mindezen körülmények közepette a fizetésünk sem közelíti meg azt a szintet, amit egy ilyen stresszes és megterhelő munkakör megérdemelne. Minden ügyintéző nevében mondhatom, hogy ez az állapot tarthatatlan. Nemcsak a munkáltatótól, hanem az ügyfelektől is elvárnánk, hogy megfelelő megbecsülésben részesítsenek minket, hiszen mi nap mint nap azért dolgozunk, hogy számukra a legjobb szolgáltatást nyújtsuk. Ezt a levelet nem szívesen írom meg, de a minap azt az információt kaptam, hogy a főispáni értekezleten mindenkiben tudatosították, hogy a fizetésünk megfelelő, és valóban tükrözi a valóságot. Emellett azt az üzenetet kaptuk, hogy mindenki maradjon csendben, és húzza meg magát. Azonban úgy érezzük, hogy ezek a körülmények tarthatatlanok, és változásra van szükség. Kérem, hogy a fentiek figyelembevételével gondoskodjanak a munkakörülményeink javításáról, beleértve a fizetés emelését, valamint az ügyfelek részéről érkező tiszteletlen bánásmód kezelésére vonatkozó intézkedések bevezetését.
Köszönettel és tisztelettel,
Egy XY Vármegyei Kormányablak Ügyintéző"
________________________________
"Méltatlan és igazságtalan
A kormánytisztiviselők helyzete, élet méltatlan, a bérezés igazságtalan 2024-ben –
44 éves vagyok. 13 éve dolgozom „közszolgaként”, még az önkormányzathoz tartozó okmányirodában kezdem pályafutásomat 2011-ben.
Diplomával, „C” típusú, középfokú német nyelvvizsgával, közigazgatási alap- és szakvizsgával rendelkezem, elvégeztem a kötelező kormányablak képzést, a pro-bono-n teljesítem az előírt képzéseket (128 pont ciklusonként, a középfokú végzettségűeknek fele ennyit kell teljesíteni). A bruttó fizetésem 440 ezer forint, ez nettóban 292 000 Ft.
Ebből ki kell fizenem havi 33 000,- forint diákhitel- törlesztést (melyet ugye azért kellett annak idején felvennem, hogy legyen diplomám), és az albérleti díjat.
A maradékból próbálok élni egy nyugat- dunántúli városban.
Szeretem a munkámat, nyilván ezért tartok még ki a nevetségesen kevés fizetés mellett. Az ügyfelektől naponta kapom a pozitív visszajelzéseket, a munka hatósági részét is kedvelem, a munkatapasztalatomnak köszönhetően, örömmel tölt el, amikor bonyolult ügyek helyes eljárásrendjét sikerül megtalálni, végig vinni, társszervekkel egyeztetni, döntést hozni.
Amikor még az önkormányzathoz tartoztunk, elismerték a végzettségemet, a bértáblában magasabb besorolásba tartoztam diplomásként, kaptam nyelvpótlékot, volt albérleti hozzájárulás, 35 nap szabadság, néha havi fizetést meghaladó jutalom. Kétévente, ha csak kevéssel is, de garantáltan emelkedett a fizetés.
Ezzel szemben, mióta kormánytisztviselő vagyok, a középfokú végzettséggel rendelkező kollégák is többet keresnek nálam, a szabadságom 25 nap, albérleti hozzájárulás nincsen. A fizetési besorolás „esetleges”, ahogy a hivatalvezetőnk mondta, mikor vettem a bátorságot és elbeszélgetést kértem tőle. Azt mondta, ismeri a problémát, de széttárta a kezét, hogy nem tud mit tenni, nincs lehetőség fizetésemelésre…
Pedig ebből a nagyon kevés fizetésből egyre nehezebb a megélhetés.
Mindig igyekeztem beosztani a keresetemet, némi tartalékot képezni, hogy legyen mihez nyúlnom akár váratlan kiadás esetén, akár egy nagyobb utazásra, vagy komolyabb ingóság megvásárlására.
2015-ben voltam utoljára drágább nyaraláson. Ezért is fáj azt olvasni a hírekben, hogy miniszterelnökünk azt nyilatkozza, hogy „a magyarnak évente legalább egyszer kell a tenger”… Igen, kellene! Eközben én a kis évi nettó 150 ezer Szép- kártyára kapott pénzt próbálom okosan beosztani, hogy legalább kétszer kettő nap kikapcsolódás beleférjen, mondjuk egy Balaton (persze, apartmanban, önellátással, nem hotel, nem félpanzió, mert az nem fér bele), meg talán egy wellness (de ne túl messze a lakóhelytől, ne kelljen sokat utazni, mert az költséges…)
Fáj olvasni a hírekben Navracsics úr nyilatkozatát, miszerint a kormányhivatalokban az átlagbér 510 ezer nettó. Fáj, mert az én fizetésem 440 ezer nettó. Fáj, mert az 510 ezer is messze van a KSH által közölt 650 ezer országos átlagbértől. Sőt, a tanári fizetések kapcsán azt emlegették ha jól emlékszem, hogy a diplomás átlagbér 800-900 ezer forint Magyarországon! Hol van ettől az én fizetésem? És miért van ennyire távol? Szerintem, kormányablak szakügyintézőként, én, aki ügyfeleket fogadok, emellett hatósági ügyeket is intézek (máshol ez két külön munkakör! külön ügyintézők végzik! meg iktatok, szkennelek…) egy átlag fizetést megérdemelnék… Ki az átlag magyar, ha nem egy hivatali dolgozó?
Mentálisan egyre rosszabb állapotban vagyok emiatt.
Szeretem a munkám, hivatásomnak érzem. Nem minden a pénz, nekem szükséges az állami szféra stbailitása (a kiszámítható munkaidő, szabad hétvégék, meg hogy a kis fizetésem minden hónapban pontosan érkezik), fontos továbbá, hogy hasznosnak érezzem magam, a munkámnak legyen értelme, és ez ebben a munkakörben adott. Mégis vívódok, néha úgy érzem, egy balek vagyok, hiszen bárhol máshol – nem csak a néhány kilométerre lévő Ausztriában, de itthon is akár egy gyárban, szalag mellett, szaktudást nem igénylő munkakörben többet keresnek, díjazzák a ledolgozott éveket. Nálunk ugye egy tollvonással eltörölték az 5 év ledolgozott idő után beígért álláshelyi elismerést. Besoroltak a „tól-ig”- sávba (de mi alapján? Van középfokú végzettségű kolléga, akit magasabb sávba tettek, a szabadságok számából látható…), és soha nem kerülök feljebb? A teljesítmény- értékelés is csak egy „kirakat”, meg van határozva, hogy hány pont lehet a maximum… Ez lenne az életpálya modell? Hogy nyugdíjig ennyi lesz a fizetésem? Semmi előrelépés, nem számít a munkatapasztalat, végzettség, hogy több ember munkáját kell végezni az állandó létszámhiány miatt?
Mégsem tudok méltó életet élni, a boltban szinte csak az akciós dolgokat tudom már megvenni.
A húsz- huszonéves, középfokú végzettségű kollégák (akik eljönnek ennyi pénzért dolgozni, aztán nagy részük gyorsan tovább is áll) az SZJA – kedvezményükkel lényegesen többet visznek haza, mint én, és ők nem kell hogy diákhitelt, albérletet fizessenek, a szülőkkel lakva meg lehet talán élni ennyi kis bérből…
Öt- hat évvel ezelőtt még havonta több alkalommal éttermi vacsora is belefért. Mára ez kizárt.
Ruhavásárlás? Szinte csak használt ruha. Igen, tudom, így védjük a környezet is.
Cipő kellene? Majd ha akciós lesz, teljes áron megvenni, olyat amilyet szeretnék? Álom.
Fodrász, kozmetikus? Évente talán egyszer, maximum kétszer. Megveszem a drogériában a hajfestéket és magamnak befestem, hogy az ősz hajszálaim ne látszódjanak, ne úgy nézzek ki mint a saját öreganyám…
Strandolás a hőségben? Csakis 16 óra után, amikor olcsóbb a belépő. Legalább kevesebb naptej is elég, hogy ne égjen le a bőröm, meg így a büfében sem kell költenem. Mert azt sem engedhetném meg magamnak.
Gyermekvállalás? Hova? Mire? Miből? Mikor szinte magamat sem tudom eltartani?! (Meg persze a biológiai óra is leketyeg lassan…)
Folytathatnám a sort, hogy hol kell a nadrágszíjon húzni, de nem teszem.
Egy kérdésem van csupán: vajon mikor lesz, lesz-e valaha a területi kormánytisztviselőknek méltó bérezése, anyagi megbecsülése? Igazságosan, diplomát, nyelvtudást, szakmai tapasztalatot, szorgalmat díjazva, legalább egy átlag magyar fizetésért? Vagy ha meg akarok élni – nem nagy lábon, nem luxusban, csak hogy ne kelljen minden egyes forint kiadást meggondolni - , mondjak fel mielőbb, és menjek Burgenlandba krumplit pucolni, vagy az Aldiba polcot pakolni?" ________________________________
"Tisztelt Boros Péterné!
Kollégáim nevében is írom Önnek ezt a levelet, bízva abban, hogy elér a megfelelő helyre, és végre elindulunk abba az irányba, hogy megbecsült kormánytisztviselőnek érezhessük magunkat, és büszkén, emelt fővel tudjuk szolgálni az országunk állampolgárait!
A napokban megjelent híreknek az elején még örültünk is, végre megint terítéken a legnagyobb probléma a bérünk! Aztán ma reggel amikor megtudtuk, hogy a minisztérium szerint ez hazugság hatalmas indulatok szabadultak el az irodában! Tudni kell rólunk, hogy a mi csapatunk egy nagyon jól működő közösség. Nagyon tudunk együtt dolgozni és együtt élni is, mivel az életünk hatalmas részét együtt töltjük! Köztünk is van több diplomás és felsőfokú végzettséggel rendelkező is, természetesen a munkakörünknek megfelelően mindannyiónknak más a fizetése, de az biztos, hogy egyikünk sincs megfizetve. A napjaink rendre megfeszített tempóban telnek, munkánk rengeteg van! Rendre a teljesítőképességünk felső határán pörgünk, mert tudjuk, hogy az egyikünk munkája nagy hatással van a másik munkájára, de előbb utóbb ennek a hatalmas megbecsülésnek az lesz az eredménye, hogy a csaptunk szét fog hullani, még egy kolléga elmegy és nem fogjuk tudni tovább emelni a már így is túlzott terhelést! Az elmúlt 4 évben 7 kollégánk ment el, ha tudták is pótolni akkor is sokszor a 6 hónap lejárta előtt elment az új ember, mert ekkora munkaterhet ennyi pénzért nem sokan vállalnak be!
Szeretjük a munkánk, szeretünk együtt dolgozni, de muszáj lesz történnie valaminek!
Tisztelettel, egy jó kormányhivatali csapat!"
________________________________
"Tisztelt Boros Péterné Elnök Asszony!
A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium közszférával kapcsolatos szerdai MTI-vel közölt állításaival kapcsolatban tájékoztatom a KTM-et, hogy nemcsak valótlanságokat állítottak, hanem a szféra ismeretének teljes hiányáról tanúskodik a nyilatkozatuk, vagy szándékos félretájékoztatásról van szó.
Tisztelettel:
kormánytisztviselő
Utóirat: Közgazdászként szívesen tartok előadást Navracsics miniszter úrnak, illetve a KTM többi alkalmazottainak alapvető közgazdasági és statisztikai alapfogalmakról, összefüggésekről. Nagyon röviden, például: módusz, medián, súlyozott számtani átlag, infláció, hiperinfláció, maginfláció, eurózóna, fogyasztói árindex, inflációs adó, KSH (hibás) módszertana, recesszió, depresszió, externáliák, jelenérték, jövőérték stb. stb."
________________________________
"35 éve dolgozom, 15 a közigazgatásban. Családtámogatás Észak-Magyarország. Ugyanebben a munkakörben dolgozó kollégák tőlünk nyugatabbra 100 ezerrel kapnak több fizetést. Ha volt is béremelés, a főnök "pofára" adta. Első a rokona, aztán a diplomás, majd a középfokú végzettségű. (Így fordulhat elő, hogy középfokú szakmai végzettséggel - TB ügyintéző, érettségi - kevesebb fizetést lehet elérni, mint egy pl pedagógus, vagy műszaki diplomás szakmai végzettség nélkül.) Nem, anyagi megbecsülés nincs, sőt, ha valaki szól, az tuti megbánja. Nincs WC papír stb, nincs konyha, az étel megmelegítéséhez összedobtuk egy mikro árát. De a rendes munkavégzéshez szükséges eszközök sincsenek, nyomtató, papír, nyomtatvány. Ha az ügyfél nem hoz másolatot, akkor el kell küldeni, hogy valahol másolja le. Nekünk gyerekesek még adnak ugyan beiskolázási támogatást, de rossz a szájíz, hiszen akiknek nincs, vagy már egyetemista a gyerekük nem kapnak (kaptak) semmit. A munkahelynek egyenlően kéne fizetni az egyenlő munkáért, nem segélyt osztani. Szeretnénk mi is "átlagbért" keresni."
________________________________
"Tisztelt Boros Péterné!
Reagálva felhívásukra én is hozzá szólnék egy pár mondatot a kormánytisztviselők jelenlegi tarthatatlan helyzetéhez.
Jómagam már 20+ éve dolgozom a szférába. 2016-ig szigorúan bérminimumot követve kaptam a bérem. Jelenleg valamivel feljebb van, de...
Amikor idekerültem még volt ruhapénz illetve 13. havi fizetés. Ez legalább valamivel kompenzálta a minimálbér hátrányait. Ezt a két juttatást "sikerült" kiváltani a cafetéria, mint béren kívüli juttatás elemére. Ezt az összeget a háború miatti és egyéb fenyegetések miatt sikerült még lejjebb tornázni. Ahogy nőtt az infláció úgy vettek le belőle.
Amit, nem tudom, hogy lehet pozitívumként értékelni hiszen a jelenlegi nettó 144 ezer forint, hogyan lehet egyforma 1 havi fizetéssel plusz a ruhapénz összegével. Itt már eleve bércsökkenést szenvedtünk el.
Mióta itt dolgozom a szociális háló mindig is "lyukas" volt. Soha nem kaptunk semmilyen lakás vásárlási vagy építési, munkáltatói kölcsönt, mint számtalan munkáltatónál látjuk.
Az utóbbi időben már a szemüveg támogatás is megszűnt, legalábbis ezen a munkahelyen.
A tavalyi évi béremelés amit csak az év második felénél kaptunk meg, nálunk egységesen bruttó 10% volt, azt tudjuk, hogy mit takar nettóba....az infláció ennek többszöröse volt.
A teljesítményem alapján többször terjesztettek fel egy kisebb soron kívüli béremelésre, de mivel csak ügykezelőként vagyok alkalmazva ezt az akkori illetve a mostani felsőbb vezetés nem engedélyezte. Lehet akkor kellett volna az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni, de én is, mint mindenki más féltettem az állásom. Az emberi tényező sosem számított pedig egyedül neveltem 2 gyermeket és így is maximális teljesítményt nyújtottam. Gyermekeim ma már külföldön kamatoztatják diplomájukat, sokszor kérik menjek és adjam fel a hivatásom, de még egyelőre várok...lehet rosszul teszem én is és sokan mások is akik kitartanak emellett a rendszer mellett.
Bízva abban, hogy az elkövetkezendő nemzedéknek a közigazgatásban talán jobb körülményeket tudunk teremteni írtam meg a levelem. Remélem történik majd végre VALAMI...
Köszönöm"
________________________________
"Kedves Boros Péterné!
Örülök, hogy elindult valami, mármint a dolgozók között. Örülök, hogy egyre többen, ugyan név nélkül, de ki tudjuk mondani, hogy elég és ez már nem megbecsülés! Kiálltunk a tanárok fizetésemelése mellett és ma egy pályakezdő tanár többet keres mint 10-20-30 éve dolgozó közigazgatási diplomával rendelkező kolléga... miért vagyok én kevesebb?! Ugyan, nem a jövő nevelésével foglalkozom, de ugyanúgy az emberekért, az állam ügyeinek viteléért dolgozom. Gyakorlatilag fél éven belül kiürült az egyik osztályunk... 6 emberből 5 mondott fel... van, aki örökre elhagyta a közigazgatást. Mindenhol feszültség, mindenhol belső problémák, belső feszültségek, télen fázunk, nyáron izzadunk, a munka mennyisége a határainkat súrolja... az elvárás az, hogy húzd meg magad a szőnyeg alatt, gyere be... ne beszélj senkivel... végezd a dolgod lehajtott fejjel, majd túlórázz egy kicsit a saját érdekedben ingyen és menj haza... Lelkileg is rámegyünk lassan... oszd meg és uralkodj... nagyon jól alkalmazzák a vezetők! Amíg nem fogunk össze semmi nem fog változni, az egyén itt nem ér el semmit. Minden kolléga, aki váltott, sokkal jobban járt. Ma már tényleg csak az igazán elhivatottak maradnak... a többiek helyére pedig jönne a fodrász, a bölcsész... stb míg meg nem tudja hogy mennyi a fizetés... Érdemes megnézni, hogy 1 státuszt hányszor hírdetnek meg mire találnak valakit, ha találnak. Örülök, hogy ébredezik a kormánytisztviselői, köztisztviselői réteg, és név nélkül is, de végre kimondják, hogy milyen körülmények vannak, mert az emberek azt gondolják, hogy mi nem csinálunk semmit csak felvesszük a nagy fizetéseket, de ha nem is nagyot amúgy se érdemlünk ennyi munkáért több pénzt. Hát kérem szépem, szívesen átadnám a munkaköröm 1 napra kipróbálásra... mikor még az ebédidőmet is meggondolom, kitudom-e venni.
"
" ________________________________
"1992 óta (19 évesen) jöttem a "céghez" dolgozni. Középfokú pénzügyi számviteli végzettségem van. Az elején még úgy éreztem meg vagyunk becsülve mind bérbe, mind szakmai téren. Ez azonban gyorsan változott. Nőtt az ugyanolyan munkát végző, felsőfokú és középfokú dolgozók közötti bérkülönbség. Voltak olyan évek, amikor sorra emelni kellett a fizetésem 2-3 ezer forinttal, hogy elérjem a mindenkori minimum keresetet. Persze fölé soha nem mentem... Az akkori vezetőm újra számoltatta az emelésemet, mert ő sem hitt a szemének. Ez nagyon nehéz idő volt. Eladósodtam... Amikor viszonylag rendezték a bérfeszültséget kicsit fellélegezhettem. Megjegyzem újra...ugyanazt a munkát végeztem, mint a velem ülő kolléga diplomával, de így is 40 ezer Ft különbséggel. Félre értés ne essék, nem tőle irigyeltem, inkább magamat sajnáltam. Tudom...miért nem tanultam. Viszont a munkához amit végzünk nem kell felsőfokú végzettség, elég az általam elvégzett szakirányú iskola. Ez az időszak nem tartott sokáig. A jelenlegi bérem 260 ezer nettó. 32 év, ugyanazon a munkahelyen, ugyanazon a folyosón, ugyanúgy utalási felelősséggel, vagyonnyilatkozattal, bejegyzett aláírási joggal szóval elég nagy felelősséggel. Tudom, senki nem szegezte a fegyvert a fejemhez. "El lehet innen menni kérem szépen, örüljünk hogy van munkahelyünk stb..." Szeretem a munkám, jó a kollektíva. Ez olyan nagy bűn? A minap az egyik kollégámmal beszelgettem. Ő elfelejtette a múlt évi "emelést" Mondtam neki hogy azért mert nem vettük észre... És ez sajnos így van. A pénzünk nem elég semmire. Rezsi, bevásárlás, gyerekek... Megtakarítani ebből nem lehet. Hónapról, hónapra élünk. Változás kellene.
Üdvözlettel egy ősrégi "szolga".
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
A "Ti is ilyen jónak látjátok a helyzeteteket,.." cikkre reagálnék.
A KIM vagy hazudik, vagy téved, de hogy "a szféra ismeretének teljes hiányáról, vagy szándékos félretájékoztatásról tanúskodik" az amit ők írtak, az nyilvánvaló azoknak, akik benne dolgoznak a szférában. Még az is lehet, hogy azt hiszik, hogy az önkormányzatokra és kormányhivatalokra és a minisztériumokra ugyanaz a szabályozás vonatkozik, mert a minisztériumokban -ahogy hallani lehet- emelkedik az illetmény évente, ott van jutalom, mindenféle plusz juttatás, és nem bruttó 200 ezer a cafetéria, és ott nincs létszámhiány sem, és ott elképzelhető, hogy 510 ezer forint a bruttó átlagbér, de a valóságban a kormányhivatalokra, önkormányzatokra és a minisztériumokra nem ugyanaz a szabályozás és elbírálás vonatkozik.
A kormányhivatalokban és önkormányzatoknál nincs emelés évente, nincs jutalom, nincs pluszjuttatás, ha valaki elmegy annak a helyére hónapokig nem lehet találni jelentkezőt sem ennyi pénzért. Itt a kevésbé szerencsés vármegyékben és településeken 30-40 éves bútorok között kell dolgozni, légkondicionálás nélkül, 15 éves számítógépeken, évek óta elavult szoftverekkel, és ha kellene egy új asztal, mert kitörött a lába, azért hónapokig kell könyörögni (nincsen rá pénz), le van korlátozva a WC papír és a szappan használat is (nincsen rá pénz), és arra csak várhatunk, hogy valamikor is kicserélnek bármit (nincsen rá pénz).
Én 20 éve dolgozom a közigazgatásban, és az állítólagos átlag 510 ezertől több mint 60 ezerrel kevesebb a bruttóm, és persze meg lehet kérdezni, hogy mégis miért vagyunk még itt, mint ahogy a facebookon kommentelők jó része meg is kérdezte, még az MKKSZ facebook oldalán is:
minek dolgozol ott hülye irodista,
megérdemled, mert kiszolgálod a kormányt,
szavaztál volna másra,
úgyis csak papírt tologatsz meg fénymásolsz egész nap, ezt érdemled,
más sem keres többet, menj el három műszakba/takarítani/árufeltöltőnek/biciklis futárnak, ott majd meglátod, hogy dolgozni is kell,
menjél ki tüntetni, ne is vedd fel a munkát,
miért nem teszel valamit magadért, hogy jobb legyen, szabotálj, sztrájkolj,
menj be a főnöködhöz és győzd meg, hogy több fizetést akarsz,
dolgozz többet, majd többre jutsz,
ennyiért minek dolgozol egyáltalán,
a bölcsész büfészakos diplomáddal mit akarsz, máshova fel sem vennének,
és a többi hasonló vélemény...
Nem tudom van-e még egy olyan munkavállalói csoport az országban akiket ennyire utálnak az emberek? Az utálatért cserébe azonban volt egy hallgatólagos megegyezés hogy ez ezzel jár, de van 13. havi illetmény, van közlekedési bérlet, van köztisztviselők napja, van kicsit több szabadság, ruhapénz, még jutalom is. Ezeket mind elvették, mindet! Egy dolog van még amit e lehet venni, a cafeteria, (az is azért volt bevezetve, mert az elvett szabadságot kompenzálták vele úgy-ahogy, ez is csak az adható minimumon van, de ha tehetnék kevesebb lenne).
Eközben mi csak dolgozni akarunk, tenni a dolgunkat már csak hivatástudatból, és megélni, mint bárki más.. Nem sztrájkolunk, nem tüntetünk, mert nincs rá jogunk, nem megyünk be a főnökhöz, mert csak széttárja a karját, hogy tudja, de nem tehet róla, ennyi a bérkeret, és nem írjuk ki a facebookra, hogy nekünk rossz, és nem papírt tologatunk, hanem szakmai munkát végzünk, emberekkel foglalkozunk, ügyeket intézünk, szervezünk, és jogszabályokat tartatunk be olyanokkal, akik nem akarják betartani, hogy az embereknek jobb legyen, és mindezt mindennemű állampolgári és kormányzati megbecsülés nélkül. És ez végtelenül szomorú..
Tisztelettel, és remélem elérnek valamit ezzel most..."
________________________________
"Tisztelt Kormány!
Várható-e béremelés még az idén vagy a közeljövőben? Nagy a csend... 
Háború, béke, infláció, vírus, kifogások stb... mindenre van pénz sajnos, csak amire kéne arra nincs.
Gyermekem a hivatal dolgozója közel 20 éve, rengeteg munkát tett le már az asztalra a saját területén.
A következő tiszteletteljes kérdésem lenne Önökhöz. Várható-e a közeljövőben, még idén béremelés? A pálya elhagyást tervezi, mert a jelenlegi brutto 500 ezer körüli fizetése semmire sem elég, közel a 45 felé. A tavaly beígért béremelésből semmi sem valósult meg, és nem úgy tűnik, hogy a Kormánynak prioritás lenne a közigazgatás. Vagy rosszul látjuk? Rengetegen jöttek mentek elmondása szerint az elmúlt években és hagyták ott a közigazgatást.
A másik fura és elképesztő dolog pedig az, ha új dolgozót vesznek fel a céghez, azt sokszor úgy teszik meg, hogy többet fog keresni mint az ő alapbére...ez hogyan lehetséges? Az iskolából kikerült 20-25 évesek többet kaphatnak újként? Hihetetlen dolgok ezek. Nem számít már sem az életkor, a tapasztalat, stb.
Várható-e még idén beremélés vagy a közszférát tervezik-e úgy összességében rendezni? Sok mindent hallani, de eddig semmi sem lett belőle. De várunk még, hátha...
Üdvözlettel:
Egy megbecsülést elváró szülő"
________________________________
"Tisztelt Cím! Tisztelt Kormány!
Brutto 800 - 1 millio között kellene lennie a diplomás átlagbérnek 2024-ben a közigazgatásban, mint a pedagógusoknál hamarosan az ígéret szerint, orvosoknál is már...
Ha egy miniszter 5 milliót keres, a dolgozó mért keressen csak 500 ezret?
Erre a kérdésre még soha senki nem tudott, akart, mert válaszolni... miért keresnek ennyit a magyar politikusok és mire fől?
1000 milliárdok stb....
Mire költötték a 30 ezer milliárdokat idén? 5 millióból könnyű ám megélni... próbálták valaha 500 ezerből, vagy kevesebből?
Várom megtisztelő válaszukat, nem a jogszabályokra hivatkozva, stb, hogy mikor mennyi emelés volt, mert azt az infláció 10x elvitte.
A 25%-os emelést minimum megérdemeljük idén, amit a szakszervezet is javasolt többször. Ha van Reptérre, Vodafone-ra, mindenre, erre is legyen....
Köszönöm.
Jó estét!
Üdvözlettel"
________________________________
"Tisztelt Vezetőség!
Örömmel láttam, hogy foglalkoznak a tisztviselők bérével. Akik azonban évtizedekig dolgoztak köztisztviselőként és nyugdíjasok lettek, a nyugdíjunk igen alacsony. Miért nem dolgozhatnak a köztisztviselők is régi munkakörükben nyugdíj mellett? Igény lenne rá, mindenkinek kifizetődő lenne. Már engedélyezett a pedagógusoknak is, rólunk talán elfeledkeztek.
Anyakönyvvezetőként - mivel nyelvet tanulni nem volt időm - esetleg takarítani mehetnék. Az alacsony nyugdíjunk miatt jó lenne ha hasznos munkával tudnánk némi kiegészítést szerezni.
Válaszukat előre is megköszönöm"
________________________________
"Tisztelt Hölgyem/Uram!
Olvasom a Facebook oldalukat és csak annyi észrevételem lenne, hogy szinte minden hozzászólás a kormánytisztviselők alacsony béréről szól, holott az önkormányzati köztisztviselők bérezése sokkal rosszabb helyzetben van, még a kormánytisztviselők bérénél is.
Én 15 éve vagyok köztisztviselő, diplomával, nyelvvizsgával, szakvizsgával és most kapok bruttó 420.000 Ft-ot, ami közelében sincs a kormány által hangoztatott összegnek, de a hivatalunkban a többség bére bruttó 360.000-380.000 Ft, amiből 2024-ben már nem lehet megélni. Kivéve a vezetők bérét, ami ennek a többszöröse, teljesen aránytalanul és igazságtalanul.
Ha azt hiszi a kormány, hogy mivel 2017. január 1-től áthárította a köztisztviselők bérének meghatározását a jegyzőkre, ezzel részéről meg van oldva a köztisztviselők bérezése, akkor nagyon téved.
Sürgős változtatásra van szükség a köztisztviselők bérezésénél is!
Tisztelettel:
K. T.
köztisztviselő"
________________________________
"Tisztelt MKKSZ!
Önök látták, hogy miket állít a KTM? Egyszerűen felháborító! Szívem szerint 2020-tól elküldeném a fizetési papírjaimat. Amúgy a 18+10+15 % az még mindig csak 43 és nem 50%. Még ha igaz lenne is, "cserébe" minimumra vették a szabadságos napjainkat, elvettek tőlünk mindent, ami csak elvehető, többet dolgozunk kevesebb fizetésért, s 2020-ban volt egy Covid-járvány, azóta kitört az orosz-ukrán háború, recesszió, órási áremelkedés, az elmúlt 2 évben kb. 35%-os infláció, de milyen jó nekünk! Átlagosan 510.585 Ft-ot keresünk??? Keressük is, csak nem találjuk. Esetleg főosztályvezetői szinten már vannak ilyen bérek, de nem az ügyintézők körében! Döbbenet és szégyenteljes!
Átlagosan 510.585 Ft-ot keresünk??? Keressük is, csak nem találjuk. Esetleg főosztályvezetői szinten már vannak ilyen bérek, de nem az ügyintézők körében! Döbbenet és szégyenteljes!Üdvözlettel!"
________________________________
"Tisztelt Cím!
Közigazgatási tapasztalat röviden:
Kormányhivatal, gyámügy. Havi nettó 260-300 ezer forintért döntesz életekről, gyermekek, családok sorsáról. Sokszor fájdalmas pillanatokban, súlyos problémákkal küzdő ügyfelekkel. Nemegyszer megfenyegetnek, megaláznak, kiabálnak, támadnak, de ezt szó nélkül tűrd, oldd meg a helyzetet, hogy minél kevesebb kár keletkezzen... A nehéz helyzetekben segítség, szakmai iránymutatás nincs, felelősséget senki nem vállal. A munkakörülmények méltatlanok, télen fázhatsz, nyáron izzadhatsz a salétromos, méter, másfél méter magasságig rothadó, omladozó falak között. Fizetésemelés annak fejében, hogy elveszik a szabadságod nagy részét és a munkaidődet megemelik... Igen, ez volt a fizetésemelés. Végső soron nincs megbecsülés. Leépülés van. Hitevesztett emberek dolgoznak, akik szerették valaha a munkájukat. Már nem sokan vannak, mert inkább abbahagyják az egészet. A gyámügyhöz egyébként is kellene az elhivatottság, azt szívvel, lélekkel kell csinálni. Most kiégett, megfáradt emberek viszik a hátukon az ügyeket, ki tudja meddig. Mindenki feszült, a kollégák már egymás vérét is szívják, ott ahol anno még összetartás volt. Vége, nincs több motiváció. Aki benne van, tudja, hogy az egész gyermekvédelmi rendszer egyébként is romokban. Erről is lehetne mit mesélni. Tényleg úgy érzi az ember, hogy ez már szándékos. Ha szándékos, akkor borzasztó szomorú.
Tisztelettel:
Xy"
________________________________
"Tisztelt Elnök Asszony!
Nálunk múlt év végén emelték fel azoknak a diplomás kormánytisztviselőknek a fizetését bruttó 400.000 Ft-ra, akiknek ennél kevesebb volt. Így ugyanannyi lett a fizetése a több, mint 10 éve itt dolgozó kollégámnak, mint a 23 éves, első munkahelyesnek, aki 9 hónapja volt a hivatalnál. Mivel azóta nem volt fizetésemelés, ez most is így van. Gulyás Gergely 2023-ban azt mondta, hogy „2024 a béremelések éve lesz”. Ezek szerint a miniszterekre és államtitkárokra gondolt. Navracsics Tibor által említett bruttó 510.585 Ft-os kormányhivatali átlagbérbe beletartozik a hivatalvezetők, osztályvezetők, főosztályvezetők, tisztifőorvosok bére is, ami jóval magasabb, akár többszöröse az említett átlagbérnek.
A munkakörülményekről: Télen 18 fokban dolgoztunk. Hétfőnként még ennyi sem volt, mert a hétvégén teljesen kihűlt az épület. A hidegben meggémberedett az ujjunk, literszám ittuk a forró teát, pléddel takaróztunk. Volt olyan kolléganőm, aki éppen terhes volt és elment táppénzre, mert attól félt, hogy elvetél.
Mi vettük a szappant és mindenki a saját törölközőjével ment a mondóba, mert nem kaptunk kéztörlő papírt.
Ugyanebben az időben kb 80 db bélyegzőt kellet lecserélni, mert a „megye” feliratból „vármegye” lett.
Most 38 fokban vagyunk, mert nincs klíma, szakad rólunk a víz, nehezen tudunk koncentrálni. Az ügyfelek is türelmetlenek, ők is izzadnak. A szociális részen ügyfélfogadási időben nemcsak meleg van, de terjeng a bűz is.
A munkához lassan már csak papírt kapunk. A tollat, kapcsot, ragasztót stb. mi vesszük.
Az irodákról: Az 1970-es években kialakított beépített szekrényekben tároljuk az iratokat. Az asztalok idősebbek nálam. A parketta sok helyen annyira ki van kopva, hogyha nem figyelsz, elesel benne.
A túlélésről: A szabadság arra megy el, hogyha beteg vagyok, ne a táppénzt vegyem igénybe, mert akkor egész biztos nem jövök ki a fizetésből abban a hónapban. Ha a gyerekeim betegek, nem tudok otthon maradni velük, a nyugdíjas édesanyám vigyáz rájuk. Nyaralni 2 éve nem voltunk. A Széchenyi kártyámra érkező cafetériát a Coop boltban elvásárolom, mert ott még elfogadják.
A jövőről: Ahhoz képest, hogy mi vagyunk a kormányunk bázisa, nagy az elégedetlenség. A hozzászólásokból is látszik. Mit érezhet a többi ember? Majd ha jön a választás, esetleg kapunk fizetésemelést, hogy megvegyék a szavazatainkat, hogy megvegyenek kilóra? Akkor majd emlékeztetem magam 2023. november végére… amikor éjszaka beosontam a lányom szobájába és a perselyéből kivettem 2.000 Ft-ot, hogy másnap tudjak neki tízórait venni, mert nekem már nem volt pénzem."
________________________________
Tisztelt Elnök Asszony!
Hosszas gondolkodás - vagy inkább nevezzem évődésnek – után jutottam el arra a pontra, hogy tollat ragadok, és a nyilvánosság elé tárom gondomat-bánatomat. Nem mintha megváltanám ezzel a világot, de azt hiszem, így csatlakozhatok azon, sajnos nem is kevés sorstársamhoz, akik a kormányhivatalban tevékenykednek.
Az írásom nem csak személyes tapasztalat. Van benne bőven országos szintű, egybefoglalt vélemény, olyan is amivel maradéktalanul tudok azonosulni, de olyan is, amit kicsit túlzónak tartok, ámbár valós problémák.
Az írásnak találóan adhatom a „Semmiért egészen” címet. Szeretem a költő Szabó Lőrincet, már középiskolában is rengeteg versét olvastam. Nevezett költemény vezérmotívuma ugye a szenvedély. Egyben feltétlen hűség és odaadás követelése olyasvalakitől, akinek részére saját maga nem tudja az elvártakat megadni.
Lassan annak is 10 éve, hogy kormányhivatalban tevékenykedem, összességében pedig 20 évet áldoztam a köz szolgálatának… és hát... Lehetne regényeket írni arról, hogy mi folyik itt! Én nem vállalkozom erre, és elképzelhetőnek tartom azt is, hogy írásomból kiragadnak majd részeket – ha egyáltalán közzéteszik honlapjukon –, de most egyben vannak a gondolataim, így papírra vetem őket.
A mai napig szeretem a munkámat, mert ez a kenyerem. Több gyermekesként, abban a régióban, ahol élek, nem igazán tehetem meg azt, hogy válogassak. Nem is nagyon van miből, ezzel maximálisan vissza is élnek. Mondjuk eléggé undorító módon. Mindig azt hallom, hogy 100 van a helyedre…… én ezen lassan 2 évtizedes közszolgálatot követően csak mosolygok és bátran megkockáztatom – és nagyon szépen kérem, ne nagyképűségnek tekintsék –, hogy egy embert sem tudnának találni a helyemre, mert nem lenne egy olyan ökör sem, aki ide, ennyi pénzért eljönne dolgozni, és ezt a leterheltséget folyamatosan bírná! Nem kívánom konkrétan megnevezni az osztályt, ahol dolgozom, nem is ez a lényeg. Legyen elég a következő néhány gondolat, aztán mindenkinek a lelkiismeretére bízom, hogy megítélje, érdemes-e kormánytisztviselőnek lenni.
Szüleimtől, bár nem voltak hivatalnokok mindig azt hallottam és én is így tapasztaltam fiatalabb koromban, hogy hivatalt viselni nagyon nagy dolog. Egy hivatalba nem megyünk csak úgy be rövid nadrágba, oda fel kell öltözni, meg kell jelenni. A hivatalban dolgozók sem öltözhetnek akárhogyan. Nos, mi már régen nem járunk sem öltönyben, sem nyakkendőben! Nem vagyunk büszkék arra, akik vagyunk! Nem megyünk egyenes háttal, kihúzva magunkat az utcán, hogy mi igenis hivatalnokok vagyunk. Nem, mert elvették az önbecsülésünket! Hosszú évek alatt, módszeresen. Valakinek a haja hullott ki, van, aki pszichiáterhez jár és van, aki eldobta magától az életét… és még sorolhatnám. Lassan egy utcaseprő különbül néz ki, mint mi... Elhülyítették, lebutították az egész államigazgatást, minden területen. Nem számít a végzettség, a tapasztalat, a szaktudás. Mindenki dolgozzon lehajtott fejjel. Némán. Mint egy csimpánz... bár, ha belegondolok, az állatvilág legintelligensebb képviselője is rövid időn belül meg tudná tanulni azt, amit mi droidok módjára végzünk...
A munkakörülmények gyalázatosak! Van, ahol nagyjából a ’70-es évek környezetében létezünk. Irodai bútorzat gyomorforgató, az ember saját magának viszi be a munkahelyére a székét, hogy ne legyen a nap végére nyomorék, mert nincs egy normális ülőalkalmatosság! A WC papírt... semmi 21. századi „komfort” ha valaki betéved a Hivatalba, sok esetben és sok helyen inkább azt tapasztalja, hogy a középkorban jár... PVC-s padló, agyig kopott parketta az irodákban, hideg van, pufajkában járunk télen dolgozni. Van, aki 40 évet volt hivatalnok, de fáznia soha nem kellett a munkahelyén!!!
Bérezés... lerágott csont, de azért nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Tulajdonképpen a lényeget a nagyszerű, 2018-as KIT törvényünk úgy elrendezte, ahogyan kellett. Így fordulhat például elő, hogy ugyanabba az álláshelybe sorolnak középfokú és felsőfokú végzetteket... adott esetben úgy, hogy a középfokú többet keres a felsőfokúnál... tudok olyanról, hogy középfokkal bruttó 415 (!) ezer a fizetés, felsőfokkal meg 500 bruttó. És ez már nagyon jónak mondható! De ez csak egy példa arra, hogy milyen röhejes, szégyenteljes és megalázó pénzeket keresünk mi itt úgy, hogy már a tanárok fizetése is felettünk van. Megjegyzem: évekig kell majd inni a tanári béremelés levét, noha - mivel az én és nagyon sok kollégám gyermeke is részesei javában az oktatásnak - a legtöbbje – és tisztelet a kevés kivételért – nem tud és nem is akar tanítani. Hogyan fordulhat elő egy országban az, hogy az állam nem becsüli meg a dolgozóit? Akik végett tulajdonképpen működik az igazgatási rendszer??? Hogy ekkora különbségek vannak??? Mindenütt kiröhögnek már a bérünk miatt, a Lidl-ben egy árufeltöltő is többet keres... Csatlakozva egy előttem panaszlevelet íróhoz a NAV-nál olyan mértékű bérfejlesztés volt, hogy pl.: egy kezdő jogász bruttó 600 ezer Ft-ot keres!!! A kiemelt ügyintéző meg 7-800 ezer Ft-ot!!! Nem lenézvén semmilyen állást, munkát. De azért rengetegen vagyunk olyanok, akik nagyon keményen tanultak azért, hogy pl.: az államigazgatásban dolgozzanak, hosszú évek tapasztalatával, gyakorlatával a hátuk mögött, esküt tettek arra, hogy olyan pozícióba tevékenykedjenek, amilyenben! De gyalázatos, hogy még a szikráját sem látják, látjuk annak, hogy itt valami jobbat akarnának sz embereknek...
Cafeteria rendszer nulla!!! Milyen kegyes, hogy néha, mert nem mindig, löknek éves szinten nettó 150 ezer forintot? Hát egy komolyabb szálláshelyen egy, azaz egy éjszaka nem telik ki ebből a pénzből! 10 éve egy fillért nem változott az összege!!! Gyártósoron dolgozó munkavállaló meg kap bruttó 400 ezer forintot??? Mennénk mi nyaralni, csak miből? És hová? A lepukkant régi SZOT üdülőkbe, ahol az ember még csak nem is érzi magát kényelmesen? Gulyás Gergely miniszter úr mondta azt egy kormányinfón azt hiszem a NAV-val kapcsolatosan – mert ugye az állam vásárolja össze most a NAV-os üdülőket, meg még ki tudja, miket –, hogy olyan fizetést kell adni a dolgozóknak, hogy ne ilyen helyre kelljen menni nyaralni! Na, kérem szépen! Feladat adott! Tessék olyan béreket adni, ami „méltó és igazságos”... ahogyan a Szent Liturgia is fogalmaz. Nőnap alkalmából a nő dolgozók nem kaptak semmit!!! Sem egy szál virágot, se egy vereset köszöntésképpen a Hivataltól! Ennyit is érnek... igaz?? De mindennek a teteje a Mikulás ünnepség, aminek keretében – és ismerőseim mesélték - a gyermekek kaptak olyan Mikulás csomagot, amiből éppen csak a csokimikulás hiányzott… Egyesek meg a világ másik végére mennek nyaralni??? Hol élünk, hol dolgozunk??? Nekünk lazán 1.000.000,-Ft-ot kellene hazavinnünk, hogy tisztességesen élni tudjunk! Tudjunk gyermeket nevelni, mert e nélkül ennek az Országnak nem lesz jövője!!
Nem képes a jelenlegi rendszer egy olyan tervezhető, vállalható jövőképet adni, ami nemcsak anyagiakban, hanem emberi vonásokban is megnyilvánul. Nincsenek összetartások semmilyen szinten. Milyen jó volna részt venni mondjuk szakmai értekezleteken, ahol egy kicsit jobban meg tudnánk ismerni egymást! Ahol nem feltétlenül a munkával kellene foglalkozni, hanem például egy kirándulás alkalmával lehetőség nyílna felszabadultabbnak lenni mindamellett, hogy persze érintőlegesen a folyamatos változásokat is megvitassuk. Mondjuk egy kávé vagy üdítő, esetleg egy közös ebéd mellett. Csapatot építeni!? Nincs igény a fejlődésre! Nem ösztönzik a munkavállalókat arra, hogy mindig egy picivel többet akarjanak, a jól elvégzett munkát nem értékelik. Nincs odafigyelés, nincs megbecsülés! Anyagilag sem vagyunk elismerve, a jutalom fogalma smafu. Karácsonykor, év végén, az egész éves munka elismerése micsoda? Semmi! Maximum egy doboz szaloncukor. Meg a „jó egészséget kívánunk”. Hiába, a kis öröm is öröm.
A jelenlegi szervezetben nem kívánalom és nem is elvárás az, hogy megvalósuljon a tervezhetőség, a szakmaiság. Rengeteg uniós pénzt költenek el semmitmondó belső képzésekre, amiknek értelműk egyáltalán nincs. Az emberből kiölik azt a maradék vágyat, elkötelezettséget is, hogy egy kicsit több legyen. Reménykedünk állandóan abban, hogy jobb lesz! Nagyon sokan vagyunk, akik ezt 1989 óta hallgatják... azóta is... csak nem tudjuk, kinek és mikor lesz jobb…
Hivatástudat... van még olyan??? Úgy általában??? Teljesen elfelejtődik és kiüresedik maga a fogalom. Nincs tartalma. Van olyan megfogalmazás, mely szerint a hivatástudat „belső elkötelezettség, odaadás, a javadalmazástól független motiváció.” Ez talán egy gyakornoki besorolásnál megállja a helyét. Egy másik megfogalmazás szerint „megkülönböztetett” erkölcsi alapelveket igénylő munkavégzésre irányuló tevékenységfajta. Bárhonnan is közelítjük meg, mert millió megfogalmazása van, a hivatástudatnak nyilván meg kell lennie. Viszont szükség van annak támogatására is. Emberi, anyagi, erkölcsi, tárgyi és még ki tudja milyen módon, hiszen mindezek nélkül egy idő után leereszthet és a végén el is veszhet!
Néha az embernek már az az érzése, hogy a kormányhivatali struktúra megbukott. Akartak valamit, csak rájöttek, hogy nem vált be. És erősen ott van az érzés, hogy nem is akarják ezt jobbá tenni! Tudatosan hagyják pusztulni… hogy lehet az, hogy az állami adóhatóságnál megvalósulhat a béremelés, a kormányhivatalban pedig nem??? A NAV-nál különb emberek tevékenykednek??? Nekik van miből pénzt adni, nekünk nem jut??? Maradván a NAV-nál: Ott működhet egy kiszámítható jutalmazási rendszer??? Egyszerűen nem hisszük, nem vagyunk hajlandóak elhinni, hogy a regnáló vezetés így bánik a hivatalnokokkal!
Tisztelt Elnök Asszony!
Azt gondolom a 24. órán is túl van a területi közigazgatás! És vele együtt az egész államigazgatás. Sajnálatos, hogy az állam ennyibe nézi munkavállalóit! Mi is nagyon szeretnénk a családunkkal nyaralni menni! Mi is nagyon szeretnénk új autót, komfortos lakást, olyan ruhákat, amik nem kopottak, nem lyukasak... Nagyon nehéz azt mondani a hónap 20. napján a gyerekeknek, és saját magunknak is, hogy nincs… már nincs miből fizetni ezt-azt, nincs miből vásárolni... azt gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a gondolatommal. És azzal sem, hogy milyen megalázó egyben szégyen és gyalázat, hogy egy kormánytisztviselői fizetés 3 hétre elég…
Mi volna, ha a sajtóban nagyobb teret kapna az összes problémánk? Hogy tudja meg ország-világ, mik zajlanak a kormányhivatalokban! Bár nyilván ennek a lehetőségeit Önök jobban ismerik.
Köszönöm, hogy olvasta soraimat. Munkájához jó egészséget, kitartást kívánok és e mellett azt is, hogy eredményre vezessen az erőfeszítésük, aminek őszintén hiszem, belátható időn belül pozitív érezhető tapasztalatai lesznek!
És akkor a végére értelmet nyer talán Szabó Lőrinc, ’Semmiért egészen” című versének említése:
Úgy gondolom, hogy a kormánytisztviselők és úgy általában az államigazgatásban, valamint az önkormányzati igazgatásban dolgozók szenvedélye a munka. Amit szeretnek végezni. Becsülettel, alázattal, kitartással, vágyva arra, hogy ezt elismerik, megköszönik. Ez a kenyerük, amiért tanultak, amiért ezt választották. A rendszer feltétlen hűséget és odaadást követel olyasvalakitől, akik részére saját maga sem tudja az elvártakat megadni. Szomorú ebben létezni sorstársaimmal, kilátástalanul, elfogadható jövőképet, prioritást nem látván.
„Még kér a nép….”
Nem jó kormánytisztviselőnek lenni!!! Most kifejezetten nem jó!!!
Tisztelettel: x kormánytisztviselő
