A BÉRSTATISZTIKA ÉS AZ MUNKAVÁLLALÓK ÉRZETE TÁVOL VAN EGYMÁSTÓL
A Nemzetgazdasági Minisztérium Csalogány utcai épületében ülésezett az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT), mely utoljára 2022 nyarán tanácskozott, pedig lett volna mit megtárgyalni 2023-ban is. Most is több fontos téma volt napirenden, ezek: tájékoztatás a közszférát érintő egyes bérkérdésekről, a szolgálati járandóság melletti munkavégzés szabályozása – a Munkavállalói Oldalnak a kereseti korlátozás eltörlésére teendő javaslata, általános tájékoztatás a bérek alakulásáról, konzultáció a munkára való alkalmassági vizsgálatok változásának a közszférát érintő hatásairól és a munkába járás költségtérítése a közszféra területén.
A kormányoldalt dr. Adorján Richárd helyettes-államtitkár (PM) képviselte, aki a 2024-es évről szólva elmondta, hogy megindult a pedagógusok bérfejlesztése, 2023-ban átlagosan 16 %-kal, 2024-ben 32,2 %-kal nőttek a bérek, 2025-re 21 %-os emelés várható. A bér mértékének el kell érni a diplomás bér 80 %-át. A szakképzésben 10 %-os bérelőnyt biztosítanak. Az egészségügyben már beindult a béremelés, ez eddig igen jelentős volt, idén a szakdolgozók március 1-től 20 % alapbéremelést kaptak. 2010-hez képest mintegy négyszeresére nőtt a keresetük. A honvédelem területén kétlépcsős emelés zajlott le, 2022 és 2024. januárjában, ez 20 %-os illetve 40 %-os emelést jelentett. Hasonló emelés zajlott le a rendvédelemnél is. A NAV dolgozói 2024-ben 20 %-os emelést kaptak, és 2025-ben várhatóan 10 %-os béremelésük lesz. Néhány más területen is megvalósult béremelés. A jövő évi béremelést majd a költségvetési törvény tartalmazni fogja, de ezt a kormány rugalmasan kezeli, ezen kívül is lehet emelés. Az elmúlt két évben, 2022 augusztus és 2024 augusztus között az infláció nagyjából 25 %-os volt, az átlagkereset emelkedés 33,5 %-os volt a közszférában, tehát reálkereset emelkedés valósult meg. Nyilván ez az egyes foglalkoztatotti ágazatokban különböző, a szórás nagy, 4 % és 55 % közötti. A 2025-ös évben 3-5 %-os gazdasági növekedést tervezünk, ez megalapozza a béremelést, de erről még nincsenek közzé tehető számok. Tervezünk 8 ágazatban emelést, ez a közszféra 70-80 %-át lefedi, erről majd a kormány dönt. A kormány ebben az évben 9 % körüli reálkereset emelkedésre számít 3-4 % közötti infláció mellett, de tudni azt is, hogy tavaly a reálkereset némileg csökkent. Ha 2025-ben 3 % körüli lesz az infláció, akkor 4-5 %-os reálkereset emelkedés várható, 7-8 %-os keresetemelkedés mellett. Tehát folytatódik a reálkereset növekedés. (Megjegyzés: az OKÉT résztvevői kaptak számokat és százalékokat tartalmazó táblázatokat az egyes ágazatok béreiről, de a kormányzat azt nem nyilvánosnak minősítette.)
Csóti Csaba (SZEF elnök), mint a munkavállalói oldal képviselője szóvá tette, hogy két évig nem hívták össze az OKÉT ülését. A számok országosan szépek, de helyi szintről ezek már nem tűnnek annak. Sok helyen az áltagbér a KSH által megadott mediánbér alatt van. Szükség van arra, hogy az OKÉT üléseken a bérhelyzetről gyakrabban tárgyaljunk.
Boros Péterné (MKKSZ elnök) a munkavállalói oldal nevében először azt kifogásolta, hogy a kormány a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum tárgyalásnál nem vesz részt, mint munkáltató, és nem vonják be a tárgyalásba az ebben érintett közszféra képviselőit. A közszolgálati bérezést több tényező jellemzi, az egyik, hogy a munkaintenzitás, a felelősség tekintetében az összehasonlítható munkakörökben elérhető kereseti különbség – a közszolgálat és a versenyszféra között – fokozatosan nő. A közszolgálati bérezés klasszikus értéke a kiszámíthatóság, a stabilitás, a biztonság, a garantált előmenetel napjainkban szinte sehol nem érvényesül. A munkáltatói döntésnek sem kontrollja, sem következménye nincs. Pedig a közszolgálati munkáltató nem a saját vagyonával rendelkezik, mint a versenyszféra tulajdonosa, hiszen közpénzekről van szó. A diplomába fektetett emberi energia nincs megbecsülve. Csak a minimálbér és a garantált bérminimum emelése történik meg, emiatt összetorlódnak az illetményszintek. A beosztott ügyintézők és a vezetők keresete közötti különbség soha nem látott mértékben nő. A közszférában meglévő 30 féle keresetszabályozás lehetővé teszi, hogy közszolgálat különböző ágazataiban, különböző mértékű, és különböző időpontban kerüljön a sor bérintézkedésre. Ma a mintegy 30 féle szabályozás egyikében sincs sem egyéni, sem kollektív alkujog és alkuképesség, egyik sem garantálja a reálérték szinten tartását, egyikben sincs objektív alapon működő garantált előmenetel. Az átlagszámok elfedik a problémákat, erről szólt a sok levél, melyben a kormánytisztviselők láttatják a magyar valóságot a területi közigazgatásban, hiszen a többségében diplomás nők nettó 220-250 ezer forintot keresnek. A sávos illetményrendszer garanciák nélküli. Számos terület bérhelyzete sok sebből vérzik, mint például az önkormányzati köztisztviselők, szociális dolgozók, védőnők, kulturális dolgozók, bírósági és ügyészségi valamit a rendőrségi kisegítő munkakörök. Olyan bérgarancia kell, melyet az országgyűlési képviselők élveznek! Szükség lenne a közszférában a diplomás munkakörök elismerésére diplomás minimálbérrel, ennek bevezetése nem sértene semmiféle érdeket. Végül kifogásolta, hogy a közszféra jelentős részére nem vonatkozik a kollektív szerződéskötés lehetősége. Ennek sajnos Magyarországon meg is látszik az eredménye, hiszen a kollektív szerződéssel való lefedettség sajnos csak 21 %-os a teljes foglalkoztatotti körben. Javasolta a kollektív megállapodást, mint új jogi intézmény létrehozását, mely az OKÉT keretei között valósulna meg, mely a közszféra többségére kiterjeszthető lenne és amelynek az alkalmazása következtében a közszféra dolgozói rögzített jogosultsághoz jutnának.
Dobrovits Orsolya (KKDSZ elnök) kifogásolta, hogy a kulturális területen nincs érdekegyeztető fórum. A kulturális terület bérszínvonala borzasztóan alacsony, nemhogy a diplomás átlagbér 80 %-át nem éri el, még talán a 60 %-ot sem. Sokan emiatt elhagyják a területet. Fontos, hogy legyen arra előírás, hogy az intézmények bérre is fordítsák a megkapott normatívát.
Dr. Agg Géza: (KSZSZ elnök) elmondta, hogy sokáig a közszférában inflációt követő bérezés működött, és volt háromévenként előrelépés a bértáblában is. A kormánytisztviselőkre vonatkozó törvény nem tartalmaz kiszámíthatóságot, ezt támadjuk is. Vannak sávok, és ha valakit a sáv aljára besoroltak, ott marad, hiába van infláció. Volt, akinél jelentős reálbér csökkenés valósult meg emiatt. Megjelent a dolgozói szegénység. Elviselhetetlen az olló a kiskeresetű és a magas keresetű kormánytisztviselők között. Európában máshol a közszféra dolgozóinak a bére követi az inflációt, nálunk csak az országgyűlési képviselőké és a minisztereké. A közszférában dolgozók bérét mindig emelni kellene az inflációval. Hivatkozva az ILO szabályaira, a minimálbér tárgyalásról nem szabadna kizárni a közszféra munkavállalói képviselőit, hiszen erről csak a VKF fog tárgyalni.
Toma Lajos (Hetedik Szövetség) szerint az egészségügyben azért javultak a bérek, mert ők együttműködést kötöttek a kormánnyal.
Holecz Gábor (Munkástanácsok) szerint jó lett volna a minimálbérről tárgyalni az OKÉT ülésen, volt már erre példa. Vizsgálták a munkavállalóik körében a minimálbér és bérminimum hatását, kiderült, hogy a rendőrségi nem hivatásos körben mintegy 50 %-ot érint. A többi szolgálati ágban is nagy az érintettség.
Dr. Gyergyák Ferenc (TÖOSZ főtitkár) elmondta, hogy a statisztika szép, de a kis magyar valóság más a szórások miatt. Az önkormányzati köztisztviselőknek a bére az adatok szerint 17 %-kal emelkedett 2 év alatt, ez nem éri el az inflációt. A növekedés oka a bérminimum emelkedése. 2008 óta a köztisztviselői illetményalap változatlan. A 5000 fő alatti több mint 2800 településen biztos nem érik el az megadott 560 ezer forintos átlagot a keresetek. A TÖOSZ rendszeresen jelzi, hogy rendezni kell a béreket. Amikor egy közel 30 ezres város polgármestere kevesebbet keres, mint az óvoda vezető, az furcsa. A polgármesterek bérét is öt évre bebetonozzák, a ciklus elején meghatározzák és úgy marad. Annyit tudunk, a minisztérium szándékozik ebben valamit tenni.
Eszes Béla (MÖSZ társelnök, polgármester) szerint abból a normatívából, amit a köztisztviselők után fizet az állam, nem is jöhet ki a megadott átlagfizetés, különösen a kistelepülésen. De amit itt elmondunk, az süket fülekre talál. Nem tudok semmit mondani az elmúlt tíz évben, hogy bármit elértünk volna. Bűvészkedhetünk a számokkal, de sorra hagyják el a dolgozók az önkormányzatokat. Ez addig mehet, míg kiderül, hogy az önkormányzatnál nem értenek semmihez. Azután majd minden feladatot központilag kell elvégezni. Lehet, hogy ez a cél. Az érdekegyeztetésen a munkavállalók és az önkormányzatok labdába sem rúgnak, az van, amit a kormány akar. Részünkről semmi eredmény nincs.
Lipők Sándor (Kisvárosok Szövetsége elnök, polgármester) elmondta, hogy a kormány nem adja a megfelelő pénz oda a feladatokhoz. Nálam 430 ezer forint az átlagbér, a jubileumi jutalmat ki sem tudom fizetni, de kafetériát sem. Igaz, hogy annyi bér fizethetnénk amennyit akarunk, de nincs hozzá forrás. A kollégák azt mondják, hogy a kormány nem becsül meg minket, akkor inkább a Tiszára szavazunk. Ez a politikai következmény. A köztisztviselőkre vonatkozó jogszabály már semmire se való, ez komolytalan, le kellene cserélni.
Dr. Adorján Richárd elismerte, hogy vannak jogos felvetések, van mit megoldani. Az átlag mögött van, aki jól járt, és van, aki elmaradt, mint az önkormányzatok vagy a szociális terület, és ők a kritikusabbak. A kormány tervezi ennek tárgyalását is a közeljövőben.
A szolgálati járandóság melletti munkavégzés helyzetéről külön előterjesztés készült. A Munkástanácsok és a Liga képviselője indokolta az álláspontját, hogy ne legyen kereseti korlátozás, de a kormány képviselője azt válaszolta, hogy vannak pro és kontra érvek és ez csak néhány száz munkavállalót érint. Az is felmerült, hogy a nyugdíj melletti munkavégzés a nyugdíjról való lemondással lehetséges az önkormányzatnál, ez nehezítő körülmény.
Az általános tájékoztatás a bérek alakulásáról napirend keretében dr. Zöld-Nagy Viktória (helyettes-államtitkár NGM) a minimálbér alakulásáról szólt. Nincs még megállapodás, mert először az minimálbérről szóló európai irányelv átültetéséről tárgyaltunk. Erről a végrehajtási kormányrendelet is társadalmi egyeztetésen van. A VKF-en kívül más fórumon is fogunk erről beszélni. A minimálbér referenciaértéke a rendszeres bruttó átlagkereset lesz, nem az átlagbér. A rendszeres bruttó átlagkereset jelenleg 592 ezer Ft, ennek az 50 %-ára törekszünk. Az elmúlt években ez a szám 40-41 % körüli volt, tehát az emelés jelentős lesz. A tervek szerint 3 éves bérmegállapodásra törekszünk. Fontos, hogy marad a garantált bérminimum is, nem szűnik meg. A konkrét számoknál a valósághoz próbálunk majd igazodni. Nincs egymillió minimálbéres, jelenleg csak 364 ezer fő, ebből a közszférában 86 ezer fő. Garantált bérminimumot 354 ezer fő keres, ebből 37 ezer fő dolgozik a közszférában. Ez tehát összesen 700 ezer munkavállalót érint.
A SZEF több képviselője továbbra is problémának tartja, hogy ezt csak a VKF tárgyalja és a közszféra ebből kimarad. Nem helyes, hogy a kormány csak kívülről figyeli ezt a tárgyalást. A kormánynak azt kellene képviselni, amiben az OKÉT ülésén megállapodunk, tehát legyen itt is téma. Emellett foglalkozni kellene a kollektív szerződéskötések számának növelésével is. Az önkormányzatok részéről felmerült, hogy foglalkozni kellene a közfoglalkoztatottak bérével is, ők csak a minimálbér felét kapják. Többen szóltak arról, hogy meg kellene újítani az OKÉT-ot, mert szükség lenne megállapodásokra, mert most csak mondjuk a problémákat, de nem történik semmi. Olyan szereplőknek kellene minden oldalról itt ülni, akiknek van felhatalmazása, akár a miniszter is, akivel megállapodást lehet kötni. A helyettes-államtitkár válaszában elmondta, hogy jövőre készül majd a cselekvési terv a kollektív szerződésekről, ehhez várnak javaslatokat is. Megerősíti, hogy nincsenek számok a minimálbérről, az OKÉT megújításával egyetért.
A munkára való alkalmasság vizsgálatának új szabályait a szakszervezeti oldal kifogásolta, ehhez előterjesztést is mellékeltek. A szakszervezetek védték az álláspontjukat, mely szerint ennek bevezetése hibás és kockázatos. A kormány képviselője is fenntartotta a kormány álláspontját, erről a rendelet is megjelent. Lesznek külön miniszteri rendeletek is a végrehajtás érdekében. Minden munkáltatónak kockázatértékelési tervet kell készíteni, így meg lesz a munkáltatói felelősség is. Az ellenőrzés folyik, de ezt lehetne erősíteni.
A munkába járás költségtérítése kapcsán is készült egy előterjesztés. A szakszervezet indokolta az álláspontját, mely szerint problémás a hosszú várakozási idő fogalma. Ez szubjektív fogalom, jobb lenne egy objektív ehelyett, mert ebből feszültség van. Ez a váltásos és az éjszakai munkaköröket érinti. A 10 éves életkort is fel kellene emelni 14 évre. A kormány képviselője a javaslatokra nyitott volt, kéri a konkrét javaslatokat.
Dr. Marosi János