A magyar kultúra nemcsak könyvekben és kottákban él. Ott van nyelvünk gazdagságában, népdalaink dallamában, meséink bölcsességében, épített örökségünkben, festészetünkben, színházunkban és filmjeinkben. Ott él a mindennapokban: a kimondott szavakban, az ünnepekben, a szokásokban, abban, ahogyan gondolkodunk önmagunkról és a világról.

1983. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt. E mű nem csupán nemzeti imádságunkká vált, hanem a magyar lélek egyik legtisztább tükre is lett. Benne van történelmünk fájdalma és reménye, bukásaink tanulsága és megmaradásunk hite. 

Ma nemcsak Kölcseyre és a nagy elődökre gondolunk, hanem egymásra is. Mert a magyar kultúra nem mögöttünk van – hanem bennünk él.