Ezért készült a 4 szervezet által a szociális ágazatra vonatkozó 3 lépcsős bérfelzárkóztatási szakértői javaslat. Dr Hegedűs Zsoltnak is elküldjük, biztosan fogja érteni, hogy itt nem tűzoltásra van szükség, hanem rendszer szintű a határterület igényét is figyelembe vevő bérkorrekciós változásra!
A Népszavában megjelent, hogy sztrájkot készítenek elő a szociális szféra képviselői. Szeptember 18-ra demonstrációt is szerveznek.
Szerintem erről nekünk, egészségügyi dolgozóknak is beszélnünk kell. Mert hajlamosak vagyunk külön kezelni az egészségügy és a szociális ellátórendszer problémáit, miközben a kettő valójában nagyon szorosan összefügg. Egy kórház – jó esetben – elsősorban az akut ellátás helye. Valaki azért kerül oda, mert olyan egészségügyi problémája van, amely kivizsgálást, kezelést, műtétet vagy folyamatos orvosi és ápolói felügyeletet igényel.
De mi történik azokkal az emberekkel, akiknek már nincs szükségük akut kórházi ellátásra, viszont egyedül nem képesek biztonságosan élni? Akiknek segítség kell a tisztálkodáshoz, öltözködéshez, étkezéshez, mobilizáláshoz vagy egyszerűen ahhoz, hogy a mindennapjaikat biztonságosan meg tudják szervezni?
Pontosan itt találkozik az egészségügy és a szociális ellátás.
A közelmúltban megjelent videókban is láthattuk, hogy vannak emberek, akik részben azért kerülnek újra és újra kapcsolatba a kórházi rendszerrel, mert az egészségügyi problémájuk mellett valójában megfelelő szociális támogatásra, otthoni segítségre vagy tartós gondozásra lenne szükségük.
És ezért veszélyes, ha a szociális szféra meggyengül.
Ha nincs elegendő szociális gondozó, ápoló és más szakember, ha az otthoni ellátás nem hozzáférhető, ha nincs elegendő férőhely, és ha az ott dolgozók olyan fizetésért és olyan munkakörülmények között dolgoznak, amelyek miatt folyamatos az elvándorlás, annak következményei nem állnak meg a szociális rendszer határánál.
Előbb-utóbb megjelennek a kórházakban is.
Egy idős, segítségre szoruló embernek pedig nem feltétlenül egy akut kórházi ágy a megfelelő hely. A hosszú kórházi tartózkodás önmagában is terhelő lehet, miközben az adott ágyra szüksége lehet egy műtétre váró vagy akut betegnek.
Ezért szerintem Magyarországon sokkal többet kellene beszélnünk az egészségügyi és a szociális ellátórendszer közötti átmenetről. Az otthoni ellátás megerősítéséről. A tartós gondozásról. A megfelelő férőhelyekről. És mindenekelőtt azokról az emberekről, akik nap mint nap ezt a munkát végzik.
A szociális szférában dolgozók problémái ugyanis nem tegnap kezdődtek. Nagyon régóta jelzik, hogy baj van a bérekkel, a létszámmal és a munkakörülményekkel.
Éppen ezért valahol érthetőnek tartom azt is, hogy eljutottak a demonstráció és egy esetleges sztrájk előkészítéséig. Ha egy szakma hosszú időn keresztül azt érzi, hogy hiába jelzi a problémáit, előbb-utóbb erősebb eszközökhöz nyúl.
Láttunk már egyeztetéseket a szociális és az egészségügyi terület között, és természetesen attól, hogy ezek eredményeiről keveset hallunk, még történhet munka a háttérben.
De szerintem ennél jóval szorosabb, folyamatos és látható együttműködésre lenne szükség.
Mert az egészségügy és a szociális ellátás nem két egymástól független világ.
Ha az egyik meggyengül, a másikra még nagyobb teher kerül.
Ha pedig a szociális ellátórendszer egyszer valóban elkezd összeomlani, azt nagyon gyorsan meg fogják érezni a kórházak, a sürgősségi osztályok, az ápolók, az orvosok – és legfőképpen a betegek és a családok.
Ezért a szociális szférában dolgozók helyzete nem „másnak a problémája”.
Ez mindannyiunk ügye. És nagyon remélem, hogy a mostani helyzetből valódi párbeszéd, konkrét bérrendezés és hosszú távú szakmai változás születik – még mielőtt újabb ellátórendszer kerül olyan állapotba, ahol már csak a tűzoltás marad.
Forrás:
https://www.facebook.com/groups/1671317517331903/permalink/1767282324402088/?rdid=MuSJV36CTnnrFZ6f
